Hervad a fiatal cseresznyéje?

Ez utóbbival sajnos nincs sok tennivaló: a fát ki kell vágni, mert gyógyíthatatlan kór, a kajszifitoplazma támadta meg, s néhány éven belül kipusztul. A másik viszont érdekes dolog. A kertünkben és másoknál is a cseresznyefák egy része a díszkertben, gyepes területen él. A fű folyamatos öntözése következtében a talaj felső része nagyjából állandóan nedves. A cseresznyefák gyökerei sem bolondok: oda nőnek, ahol víz van, tehát a felszínen erősödnek, nem törnek a mélybe. Így aztán – főként homokos, lazább talajokon – a rekkenő kánikulában nincs a mélyben gyökerük, ahol még fellelhető a nedvesség (miközben a talaj felső egy métere is száraz a folyamatos és gyors párolgás miatt). Hiába öntözünk, az csak a túléléshez elég. Ráadásul a talaj felső fél méterében is gyakori a 20-25 fok körüli hőmérséklet, ami szintén nem kedvező.

Így hát vagy nem locsoljuk a néhány éves cseresznyefánk lombkoronája alatti területet, arra kényszerítve, hogy a gyökérzetét lefelé növesztve a mélyben keresse a nedvességet – vagy fúrunk 2-3 vastagabb lyukat, ahová alul perforált szennyvízcsöveket, netán erre a célra gyártott dréncsöveket teszünk, s a fáinkat – legalább 70-80 centis mélységben – ezeken keresztül öntözzük. Így a gyökerei nem a felszínhez közel, hanem a mélyben fejlődnek, ahol egy idő után akkora tömeget érnek el, hogy a fák már elegendő vizet és tápanyagot képesek felszívni.

Természetesen még számos más oka is lehet a cseresznyefa levélhervadásának, de a környezetünkben mi leginkább a tárgyalt két típussal találkoztunk.