Kertésznaptár: Bujtva újítsunk

- Egyes díszcserjéinket bujtással szaporíthatjuk, ami jelentős megtakarítás, hiszen a l e r a k a t o k b a n rendszerint borsos árat kérnek a konténeres csemetékért. A most lebujtatott bokorrész október végére akkora gyökérzetet fejleszthet, hogy leválasztható lesz az anyatőről. Azonban ha a mostani alkalmat elszalasztjuk, jobb, ha megvárjuk a lombhullást, és akkor végezzük el a bujtást. A madárbirs egyszerű eset, mert lehajló, talajjal érintkező hajtásai, vesszői maguktól is legyökeresednek. Lebujtva meggyökereztethető a labdarózsa, a hóbogyó, a rózsalonc, az aranyvessző, a rozmaring, a kakukkfű, a kúszók közül a lilaakác, a lonc és az iszalag.
A művelethez a bujtásra kiszemelt  vessző irányában az anyanövény mellett az ásót a talajba mélyítjük, és a szerszám oldalirányú mozgatásával néhány centi széles rést nyitunk olyan hosszan, hogy a kiszemelt bokorrész beleférjen.
Ebbe hajlítjuk le a vesszőt ívesen (esetleg óvatosan megcsavarva, megtörve, hogy könnyebben gyökeresedjen), úgy, hogy a csúcsa a földfelszín fölé emelkedjen, a meghajlított rész pedig a rés aljára kerüljön. Majd a rést földdel betöltjük, lábbal tömörítjük és beöntözzük.

- Érnek a nyári körtefajták. A teljes érésben betakarított gyümölcs hamar kásássá válhat, ezért az alapszín kialakulása után szedjük le, majd néhány napig érleljük szellős, hűvös helyen (miközben íz- és illatanyagai maradéktalanul kialakulnak). Közben tartsuk szemmel, és a már érett, de még nem szotyós terméseket fogyasszuk.