Éjjel mozog a farontó

A nagy farontó lepkék – lényegében molyok – mindegyike nagytermetű, a molyok között a legnagyobb fajok. Nálunk ritkább a nagy farontó lepke, amely igazából inkább erdeinkben, parkjainkban, semmint a kertünkben károsít. Robusztus, a 8-10 centi szárnyfesztávolságot is elérheti, hernyója kisujjnyi.

A kertész számára a folyamatos és valódi gondot a kis farontó, azaz almafarontó lepke okozza. Nagyon szép molylepke: fehér testén több csoportban találhatók a mintát kirajzoló fekete pettyek. Aki egyszer is látta, mindig felismeri, de mivel éjjeli állat, ritkán találkozunk vele. Annál inkább a hernyójával, pontosabban annak ürülékével.

Érdemes almafáink talaját rendre körbevizslatni, ugyanis a földre hullott, jellegzetesen vöröses, rőtszínű hernyóürüléket kön?- nyű észrevenni. Ha felnézünk, akkor megpillanthatjuk azt az ágat az almafán, amelyben rág, károsít, élősködik a hernyója. Mivel a kis farontóé is elég termetes – bőven vastagabb fél centinél és eléri a 3-5 centis hosszt is –, a fában járatokat rágva komoly sebeket ejt. Ezekben különféle gombák is megtelepedhetnek, s akkor már az ágrendszer egésze elpusztulhat.

Ezért kell védekezni tavasztól őszig e lepke ellen, a legegyszerűbben úgy, hogy a hernyókat pusztítjuk a járataikban. Ehhez tárjuk fel a megrágott ágrészt, éles késsel vágjuk ki – mert akár tenyérnyi terület is elpusztulhat – a beteg részeket, majd erős, de hajlékony dróttal addig kotorásszunk a járatban, míg a hernyóval nem végzünk. Biztosabbra mehetünk, ha a feltárt járatot rovarirtó szerrel jól bepermetezzük.

Az egészséges szövetekig visszavágott sebet sebtapasszal kenjük be, zárjuk le más fertőzés elől.

Egyébként e moly az almafa mellett kedveli a diót, a körtét, a birset, sőt az orgonát is, de ha a közelben almát talál, inkább azt választja. A moly a petéket nyári éjszakákon az ágak kérge alá, esetleg valamilyen repedésbe rejti. Ezek kikelve beveszik magukat a háncs, a kéreg alá, s az ág fatestével táplálkozva tovább rágják magukat.

Az ürüléket egy kisebb nyíláson át folyamatosan a szabadba ürítik, ezt észlelhetjük a földet vizsgálva, mivel magát a kicsiny, alig 3-5 milliméteres lyukat az ágakon – főként a lombbal fedett időszakban – nemigen venni észre. Még egy jel akadhat: ha – ritkábban a törzsön, gyakrabban az ágakon – növényi nedvek folyását vagy annak nyomát látjuk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy almafánk nem könnyezik, hanem komoly sérüléséből csordogál, szivárog a növényi nedv.

A nyáron kikelt hernyó az ágakban telel át, majd a következő évben folytatja a rágást. Egyre vastagabb ágakba költözik, majd ősszel bebábozódik a járatában, hogy a következő nyáron lepkeként keljen ki, párosodjon, petézzen stb. Tehát már most érdemes keresni e lepke nyomát, és gondosan kezelni a fellelt hernyójáratot, ugyanis abban ott lehet a következő évben még nagyobb gondot okozó kártevő.