Utolsó példányok, éhhalálra ítélt állatok, eltűnt fajok - Értük szól a vészharang

Tasmán tigris. Valaha így is nevezték az erszényes farkast, s e ragadozó tökéletes példája annak, amit az emberek a kihalt vagy kihalófélben lévő állatokról gondolnak. Mert egyrészt sok állatvédő és természettudós az erszényes farkast szokta emlegetni, amikor arra hívja fel a figyelmet, hogy az ember rosszul bánik bolygónkkal, az élőlényekkel. Másrészt éppen erről az állatról tartják úgy, hogy talán mégsem halt ki, csak az egyedszáma lecsökkent, s nagyon ügyesen rejtőzködik. Ám mindegy is, mert 1936 óta nincs bizonyíték arra, hogy élne vagy feltámadt volna, és az sem biztos, hogy egy XIX. században konzervált kölyökfarkas DNS-éből élő példányt tudnának klónozni. Az erszényes farkas sorsa azonban jól mutatja, hogy az ember milyen lassan reagál azokra a változásokra, amelyek naponta körbeveszik, alakítják életét, befolyásolják jövőjét – miután a kormányok hagyták, hogy a vadászok kiirtsák az erszényes farkast, csak a kihalása után nyilvánították védetté.

S hogy mennyire nem mindegy, mikor kezdünk felfigyelni, mennyire válik egy faj veszélyeztetetté, arra a legjobb a vadon élő tigrisek példája. Az első világháború előtt a bolygó tigrislétszámát még mintegy 100 ezer példányra becsülték, 2010-ben azonban már meg tudták számolni az egyedeket: 3200-at találtak belőlük. A Természetvédelmi Világalap (WWF) rendre nyomon követi a veszélyeztetett állatok sorsát, és a tigris esetében pár éve arról számoltak be, hogy míg Indiában 2006-ban mindössze 1411 egyedet tartottak számon, 2014-ben már 2226-ot. Köszönhetően az odafigyelésnek, valamint annak, hogy Indiában olyan intézményt is létrehoztak, melynek neve: Nemzeti Tigrisvédelmi Hatóság.

A tigrisek azonban nagytestű állatok, könnyű észrevenni, ha nyomuk vész, ugyanúgy, mint a jegesmedvéket – merthogy már értük is megkongatták a vészharangot. A globális felmelegedésnek „köszönhetően” szó szerint elolvad az életterük, s nem biztos, hogy kellő tempóban képesek alkalmazkodni a változáshoz.

Az olvadás megváltoztatja az élővilágot, fajok tűnhetnek el vagy költözhetnek arrébb, például fókák és halak, melyekkel a jegesmedve táplálkozik, így sok fehér bundás éhen hal.

Ha pedig nem talál jeget vagy szárazulatot, ahová kimenekülhetne, úszás közben megfullad a kimerüléstől. S ha sikerülne is délebbre húzódnia az északi, fagyos területekről, az új élettér tápláléklánca felborulna, hiszen megjelenne ott egy új ragadozó. Jelenleg már csak mintegy 20 ezer jegesmedve él a Földön. Óriáspandából pedig mindössze 1600 példány él szabadon. Kihalás fenyegeti csak azért, mert egyetlen ellensége van: az ember, aki a bambuszerdőirtásokkal elveszi az életterüket, táplálékukat.

Azért az is előfordul, hogy valóban felbukkanhat egy-egy kipusztultnak hitt állat. Több mint tíz évvel ezelőtt bejelentették, hogy kihalt a kínai folyami delfin, ám két évvel ezelőtt egy amatőr kutatócsoport arról számolt be, hogy ők bizony látták a Jangce istennőjeként is emlegetett emlősöket. A delfineknél sokkal jobb helyzetben van a Lord Howe-szigeti botsáska, amiről úgy hitték, hogy 1918-ban az utolsó egyedet is megették a patkányok. Ám 2001- ben kiderült, mégis élnek egyedei, vagyis ez a rovar lekerült az eltűnt fajok listájáról.

Más a helyzet az egykor a csendes-óceáni Floreana szigetén élt teknőssel, amit úgy próbálnak „feltámasztani”, hogy a Galápagos-szigeteken állítólag két „fajtatiszta” példánya él még az óriásteknősök között, s most megkísérlik szaporítani.

S vannak jó hírek is: 2016-ban 115 új faj nyomára bukkantak a Mekong folyó területén. A WWF Ismeretlen fajok című jelentésében az áll: a tudósok 88 növényfajt, két halfajt, 11-11 kétéltű-, illetve hüllőfajt és három emlősfajt fedeztek fel Kambodzsában, Laoszban, Mianmarban, Thaiföldön és Vietnamban.

Ami azonban bizonyos: a földi élőlények listája oly hatalmas, hogy pontos adatot senki nem tudna mondani. Aligha találunk két tudóst, aki ugyanazt állítaná. A fajok száma elérheti az ezermilliárdot, de olyan kutatócsoport is akad, amelyik egytrillióról beszél. Ennyi ugyan indokolatlanul soknak tűnik, de tény, megszámlálhatatlanul sok a baktérium és a vírus, s az is biztos, hogy ha egy idegen civilizáció ránézne a Földre és azt vizsgálná, vajon miféle élőlényekre bukkanhat errefelé, az embert  messze-messze megelőznék még a rovarok is.

Az ember a reneszánsz kor óta tudományosan próbálja rendszerezni a növény- és állatfajokat, s közülük egy vastag könyvre valót már ki is húzott a listáról. A sokaságban ráadásul számos faj születhet és tűnhet el észrevétlenül. Máskor meg úgy halnak ki fajok, hogy senki nem akarja eltűnésüket, de ez az élet velejárója. Lehet, egyszer az ember is eltűnik a Földről.