Okos, mint az öszvér

Az öszvér a házi szamár és a ló keresztezéséből
származik. Gyakoribb a lóöszvér, amelynél az
anyaállat (a kanca) a ló, az apaállat (a csődör)
pedig a szamár. Termetre inkább a lóhoz hasonlít,
ámde úgy ordít, mint a szamár. A szüleinél hos?-
szabb életű, erőteljesebb testalkatú, a betegségekre
kevésbé fogékony. Többet bír, mint a ló, és
kitartóbb is. A szamáröszvér esetében a kanca a
házi szamár, a csődör pedig a ló. Igen ritka, s nem
véletlenül, hiszen sem külső, sem belső tulajdonságaiban
nem valami sikeres alkat. Nyerít, mint a
ló, mégis több benne a szamár: a szőre durva, a
feje otromba, ráadásul még lusta is. Mindkét
öszvértípus minden esetben a ló színét örökli, így
soha nem láthatunk számárszürke állatot.
Az öszvér mindkét ivarban terméketlen. Az
öszvércsődör mindig steril, az öszvérkanca azonban,
ha nagyon ritkán is, de sárlik (azaz ivarzik),
és még ritkábban meg is ellik. Mivel ennek az
esélye minimális, a tenyésztők nem is kísérleteznek
vele. Az öszvércsődöröket rendszerint ivartalanítják,
mert igaz ugyan, hogy képtelenek a szaporodásra,
szexuális ösztöneik azonban erősek, és
fölgerjedve veszélyt jelenthetnek a lovakra (de a
lovasokra, a fogatra is), hiszen azoknál erősebbek.
Az öszvér alaptermészete a szamáréval rokon.
Így – minden ellenkező híreszteléssel szemben –
okos és értelmes, képes megérteni az ember szándékait
és ebben segíteni. De csak ha megértéssel és
türelemmel végzik a betanítását, a feladatokhoz
szoktatását. A „tanulatlan”, elrontott öszvérrel
keserves a munkavégzés. Míg a lónál eredményre
vezethet az erőszak, a betörés, ez az öszvérnél kizárt:
nem tűr semmiféle erőszakoskodást.