Zöldből kipirosló bogyók

Nemcsak a fényes zöld levelek közül kipirosló bogyóterméseivel ad különös hangulatot a szobának, hanem a levelekből áradó édes-mentás illatával is. Mivel legfeljebb húsz centire nő és a mínusz 25 fokos hideget is elviseli, a kőedények, a téli ablakládák ideális dísze is (utóbbi esetben hamvaskákkal, csarabokkal közös ültetésben).

A fajdbogyó Amerika északi tájain őshonos, a hideg, savanyú talajok örökzöld törpecserjéje. Leginkább az erdei fenyő, illetve a keményfa erdők alkotta társulások talajtakarója, gyöktörzseivel szaporodik. Nyáron hozza fehér virágait, ezek helyén érleli ősszel a piros bogyóterméseit, amelyek ehetők ugyan, de ízetlenek. Legalábbis az ember számára, mert a Kanadában és az Egyesült Államok északi vidékein élő szarvasoknak, fajdoknak, fácánoknak, fürjeknek, mókusoknak kedvelt tápláléka a téli időszakban, mivel a bogyók egész télen a bokron maradnak. Az ott lakók a mentaízű levelekből, zsengébb hajtásokból gyógyteát főznek. A fajdbogyóval kerti díszként is élhetünk, mint könnyen nevelhető, árnyékos vagy félárnyékos fekvést igénylő örökzöld különlegességgel, amelyet többnyire a károsítók is elkerülnek. Mivel jól terjed, különleges talajtakarót is nevelhetünk belőle, például az örökzöldek alatt. Ám mindenféle kerti hasznosítása csak akkor lesz sikeres, ha termőhelyén talajcserét végzünk: enyhén savanyú tőzegtalajba ültetjük, amelyet mindig kissé nedvesen tartunk.

FOTÓ: SHUTTERSTOCK