Ádáz harcok a fakéregért

Rendkívül keresettnek számított már az ókorban is, a rómaiak kisebb vagyonokat fizettek érte, de igen drágán árulták Európában is, ahol országok harcoltak a kereskedelmi monopóliumáért. Amikor pedig már szabaddá vált a behozatala, a hollandok a XVIII. század végén olyan mennyiségben szállították az öreg kontinensre, hogy jóval olcsóbban kellett volna adni. Erre elégették, hatalmas fahéjhegyeket gyújtva fel, de az árak esését így sem tudták megakadályozni, legföljebb elodázni. Napjainkban, amikor számos trópusi országban nagy területeken termesztik, már mindenki asztalára jut belőle.

A fahéjnak két elterjedt típusa ismert. Az egyik a kínai fahéj (vagy kasszia), amely erősebben csípős és az amerikai konyhában népszerű. A másik az Európában és nálunk is általános ceyloni fahéj, ez kevésbé csípős, ugyanakkor pikánsabb ízű. Amint azt olvasóink is jól tudják és gyakorolják: konyhai használata igen sokrétű, így a befőttek, forralt borok, gyümölcslevesek elmaradhatatlan ízesítője, remekül társítható például a szilvával. De a rétesekben, lepényekben, rizses és tejes ételekben is ott a helye. Újabban egyre nagyobb hangsúlyt kap az egészségre gyakorolt hatása is. Brit kutatások igazolták, hogy a fahéj a II. típusú cukorbetegeknél jelentősen csökkenti a vércukor és a káros koleszterin szintjét, illetve a vérnyomást. Így ha a diabéteszesek a fahéjat étrend-kiegészítőként fogyasztják, akkor – a gyógyszeres kezelés mellett – újabb lehetőséghez jutnak a vércukorszintjük és a vérnyomásuk szabályozásában. Jó tudni azt is, hogy ha zsírdús ételeket fahéjjal ízesítünk, akkor nem emelkedik a vér trigliceridszintje, azaz nem növekszik az érszűkületet okozó plakkok képződésének veszélye.