Ezúttal az év halát keressük

Vajon a korábbi évek nyertesei – nyúldomolykó, kősüllő, széles kárász, menyhal, magyar bucó, kecsege, compó, harcsa, balin, vörösszárnyú keszeg, 2020-ban pedig a süllő – után 2021-ben melyik őshonos faj lesz a győztes? Erre az év végéig tartó közönségszavazás lezárása után kaphatunk választ.

Angolnával idehaza manapság már csak ritkán találkozhatunk, mert mesterséges telepítése évtizedek óta leállt. Viszont természetes pótlódása maga a csoda: ez ugyanis a messzi Sargasso-tengerben, Észak-Amerika partjaihoz közel kezdődik.

Aztán az apró hallárvák a Golf-áramlat segítségével elkalandoznak Euró­pa partjaihoz, s már édesvízi halként indulnak fel a folyókban. Itt több évig fejlődnek, majd visszaindulnak a szülőhelyükre szaporodni. Kígyószerű formája, nyálkás, csúszós bőre miatt sokan nem kedvelik, holott a húsa az egyik legfinomabb csemege, különösen füstölve nagy érték.

Az apró, legfeljebb 8-10 centiméteres fürge cselle eurázsiai elterjedésű faj, főként a hegy- és dombvidéki patakokban él, de ott sem általános. A férgektől a vízbe hulló rovarokon, az algákon át a növényi részekig, magvakig mindent elfogyaszt, ezért még a nagyon kis vízhozamú, táplálékban számára szerény vízfolyásokban is képes fennmaradni.

A környezeti változásokra azonban érzékeny, állományai visszaszorulóban vannak, ezért védett hal.

Az ezüstös pikkelyű, rendszerint vöröses alsó úszóiról is felismerhető jászkeszeg áramláskedvelő faj, elsősorban folyóink alföldi és dombvidéki szakaszait kedveli. Jelentősebb vízfolyásokban és csatornákban az ország egész területén megtalálható.

Főként kisebb gerinctelen állatokkal táplálkozik; nem ritkák a 30 centimétert is meghaladó példányai. Húsa szálkás, de sütve és főzve egyaránt ízletes.