Ifjú kócsagőrök

Az intézmény névadója, a Nagy-Sárrét szerelmese írta serdülőkori élményeiről. Egy évtizede hunyt el a neves ornitológus. Szűkebb pátriájában, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságban jártunk. Itt zajlott az Ifjú Kócsagőr Program 2022-es eredményhirdetése.

A 2022-es rangadó különlegessége abban rejlett, hogy az első kócsagőr éppen száz esztendeje fogott munkába a Kis-Balatonnál. Gulyás Józsefet a szakma mint az első magyar természetvédelmi őrt tiszteli. Itt is, északra a Körös-völgytől, ahol a Sárrét a Nagykunsággal találkozik.

Az eseményen Rácz András arról szólt, hogy a kilencedik éve minden esztendőben meghirdetett országos vetélkedőn a nemzetipark-igazgatóságok legjobb ifjú kócsagőrei mérték össze tudásukat. A természetvédelemért felelős államtitkár elmondása szerint a versenyzők számot adtak kéthetes szakmai gyakorlatuk tapasztalatairól, amit felkészítő természetvédelmi őr mentorukkal töltöttek. Majd mindannyian könnyített természetőri vizsgát tettek. A következő napon különféle izgalmas és érdekes terepi feladatok várták a jelölteket, összesen tíz helyszínen. Ezen tevékenységek között szerepelt a rögtönzött szakvezetés megtartása, fajfelismerés, illetve a védett növény állományfelmérésének elvégzése is. A hatósági feladatokat illegális fakivágók, terepmotorosok és tűzrakók helyszíni ellenőrzése jelentette.

A rendezvény fődíját, az ötnapos külföldi tanulmányutat az Erdélyi-szigethegység Natúrparkba, a Tutajos- és Matula-díjat és a kapcsolódó jutalmakat Nemes Hajnalka nyerte el, akit Halász-Szegedi Fruzsina, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre készített fel. Szoros verseny, erős mezőny volt. Ez a tény derűlátásra adhat okot az utánpótlással kapcsolatban.

Erről beszélünk a nemzeti park igazgatójával, Tirják Lászlóval, és a vidék nagy népi költőjéről. A „szőke puszta messzeségről” író balladás Sinka Istvánról (1897–1969). Ő is évfordulós: a rendezvényt követő napon volt születésének 125. évfordulója. Lírai térképet rajzolt a tájról, rímeit művészi helységnévkataszterbe szedve. Írótársa, a tudós Sterbetz István (1924–2012) is szépirodalmi igényű műveket hagyott hátra.

„A Tisza–Maros–Körösök által bezárt, sajátos világ volt számomra az otthon. Ott ismertem meg a füvet, fát, virágot. Ott tanultam olvasni a felhő színéből, időjárást magyarázni ezer apróságból. Odakötött minden élmény, rajtuk keresztül kezdtem csodálni-szeretni a széles nagyvilágot” – vallott Amerre a madár jár című művében. Emlékszobájában gazdátlanul nézi az üres széket az öreg Continental írógép.