Felkiáltójel betonból

Kondor-tó. Kondor, azaz göndör. Békakoncertet vezényelt itt egykor a természet. A múlt század végén még felcsendült a kuruttyoló kétéltű énekkar, de az ezredfordulón már tocsogókba szűkült a múlt. Előtte az ember feje fölé nőtt a kékség. Erre emlékezik a parttalan határára vetett nádtetős halásztanya, s mellette valamikori lakójának régi ladikja. Felfordítva korhad. Fordított a környező világ is: eltűnt a tó. Petőfi Sándor átkölthetné lírai sorait, a valóság ugyanis prózai: „Nem vet szilaj hullámokat, nem dobál a fellegekre bőszült tajtékokat. Habár fölűl a gálya, / alul a víznek hiánya, / ezért aszály az úr!" A vizes élőhelyek világnapja alkalmából jártunk a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságban. 

Halász Feri bácsi kunyhóját karbantartja a nemzeti park, mondja a mellettem sétáló Ugró Sándor, az intézmény első embere. Hajdan négy víz volt errefelé, három közülük szék: sekély szikes tó, bök a távolba. A Biró-sziget a távolban alig kivehető őszrozsdafolt, helyét csak egy magányos fa jelzi a kiszáradt tájban. Kerekegyháza határában kémlelünk Balázspuszta irányába. Amerre a régóta szomjas zsilip rozsdásodik. Pálszabó Ferenc természetvédelmi őr a vezetőnk, aki paradicsomi állapotokra emlékezik vissza. Gazdag vizes élőhelyre, ami semmivé szikkadt. 

Megyünk tovább. Hajdani szikes mederben okafogyott vízmérce árválkodik. Felkiáltójel betonból! Ma már gyep. Itt-ott nádas. Ahol a közelmúltban még gulipánok, gólyatöcsök, dankasirályok és újratelepített kék csőrű récék fészkeltek. Fülöpháza mellett zöty­­kölődünk. Enyhe a tél. Szép az idő, így az egész tájék szabad szemmel is jól végigpásztázható. 

A fél évszázados fennállását ünneplő Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságban tartott rendezvényen Rácz András az állami természetvédelem erőfeszítéseiről beszélt. Arról, hogy Magyarország 1979 óta tagja a Ramsari Egyezménynek, és azóta 29 vizes területet jelölt a nemzetközi listára. Ezek az élőhelyek lefedik a Kárpát-medence szinte valamennyi jellegzetes élőhelytípusát, állóvizeket, folyókat, tavakat, szikes tavakat, víztározókat, mocsarakat, nedves réteket, és még a barlangok vízi ökoszisztémáit is. Utóbbi kategória magyar javaslatra került be az egyezménybe, ami különleges hozzájárulás a világegyezményhez. A vizes élőhelyek a természet leg­faj­gaz­dagabb, legértékesebb, ám legsérülékenyebb területei, ezért védelmük mindannyiunk közös felelőssége – mondta a szakállamtitkár. 

Magyar Gábor, az Agrárminisztérium Természet­meg­őrzési Főosztályának vezetője a vizeink érdekét szolgáló fejlesztéseket vette számba. A vízkormányzás, vízvisszatartás infrastruktúrájának fejlesztését. Holtágak, mellékágak rehabilitációját. Vízfolyások természetes medermorfológiájának helyreállítását, vízhez kötődő fajok életfeltételeinek javítását, időszakos vízborítástól függő élőhelyek vízháztartásának javítását, vízminőség-javító projekteket és új vizes élőhelyek létrehozását. A főbb zöldérdekű beavatkozásokat. 
Hiszen a közeli tó sorsa óva inti a jelent. Arra, hogy az embernél hatalmasabb ellenerőkkel küzd a természetvédelem.