Bizonyosság és bizonytalanság

A természetvédelem sikere az állami szerepvállalás mellett a helyi közösségek együttműködésén és a tudományos eredmények alkalmazásán múlik – mondta dr. Rácz András. A természetvédelemért felelős államtitkár a Magyar Természettudományi Társulat Bizonyosságok és bizonytalanságok a tudományban című konferenciasorozatán szólalt fel Debrecenben. A rendezvényt az Agrárminisztérium és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem támogatta. A Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Területi Bizottságának adott otthont a fórumnak. 

Az állami vezető emlékeztetett, hogy Magyarországon tíz nemzetipark-igazgatóság szakmai irányítása alatt több mint háromszázezer hektár állami tulajdonú védett terület kezelése zajlik. Ezenkívül az ország területének huszonegy százaléka Natura 2000-es besorolású, míg kilenc percentje védett természeti terület. Az idegenhonos fajok terjedése veszélyezteti hazánk ökoszisztémáinak stabilitását, és ezek kezeléséhez elengedhetetlenek az átfogó kutatások és a társadalmi összefogás annak érdekében, hogy hatékony intézkedések születhessenek. Magyarország a géntechnológia tekintetében az elővigyázatosság elvét alkalmazza: megfelelő kockázatelemzés nélkül nem engedhető meg ily módon előállított szervezet forgalomba hozatala vagy termesztése. A zöldszakma sikere azon múlik, hogy képesek vagyunk-e tanulni a bizonytalanságokból és bölcsebb döntéseket hozni. A tudomány nem csupán válaszokat ad, hanem új kérdéseket is felvet – ezek visznek minket előre. 

Dr. Kerekes Sándor, az MTA doktora idézte Serge Latouche francia közgazdászt, a nemnövekedés elméletének hirdetőjét: „Olyan azonban, hogy öko­kapi­ta­lizmus, biztos nincs. Azzal még mindig megőriznénk azt a logikát, hogy a természeti erőforrásokat termékekké alakítjuk, miközben tönkretesszük a környezetet. (…) Amikor azt mondják, hogy zöldkapitalizmus, akkor éppen át akarnak verni.” Teszem hozzá, hogy a professzor emeritust honfitársa, a szerves európai gondolkodás bölcselője, az eltérő civilizációk és kultúrák különélését valló Alain de Benoist is kedvező színben szokta feltüntetni. 
Dr. Demeter András kifejtette, hogy az invázióbio­lógia vagy inváziótudomány az elmúlt közel hetven évben önálló tudományággá fejlődött. Hiszen az emberi tevékenységek következtében eddig soha nem látott mértékben jelennek meg nem idegenhonos növény- és állatfajok. Ezek száma és hatása világszerte növekszik. Mint fogalmazott: „A kellő ismeretek birtoklása és a társadalmi részvétel az idegenhonos inváziós fajok elleni küzdelemben létfontosságú.” 

Dr. Grigorszky István hidrobiológus az algológia kapcsán adott elő: „A hetvenes, nyolcvanas és a kilencvenes években a pontosság jóval nagyobb és következetesebb volt a terepen jártas, páncélos ostoros algákkal foglalkozó szakértők esetében, mint a könyvekből szerzett szakértelemmel rendelkezőké. Ezenkívül a terepi szakértelemmel rendelkező szakértők egyéni konzisztenciája átlagosan 97 százalékos pontosságú volt, míg azoké, akiknek szakértelme könyvekből származott, átlagosan csak 45 százalékos pontosságú volt.”