A sokszínűség határai

A természet eltorzulása, az élővilág változatosságának elszegényedése, az ember gép általi elidegenítése, táplálkozásunk romlása egymással versengve bizonyítják, hogy a »mindig több« nem szinonimája a »mindig jobbnak«”. Alain de Benoist sorai ezek. A neves francia bölcselő az európai újjászületésért negyedszázada kiadott manifesztumában kiállott a különbözésre való jogért is. 

Az ember ugyanis a természet része. Biológiája állandó, társadalmi állása változó. Az emberi különbözőségek összessége: sokszínűség. E diverzitás pedig érték. A gazdag többféleség nem kitalált szociális konstrukció, ahogy a nyugati egyetemeken „tanítják”. Élettani valóság. Fontos eleme az ökológiai körforgásnak. Ám természeti törvény, hogy mindennek megvan a maga helye: a habitat. Az a környezeti terület, ahol egy bizonyos fajta bennszülött organizmus él. 

Az ENSZ, vagyis az Egyesült Nemzetek Szervezete Biológiai Sokféleség Egyezményét Riói Egyezménynek is nevezik. Azért, mert Brazília második legnagyobb városában fogadták el, még 1992-ben. A Szabad Föld akkoriban megjelent július 21-i száma „nagy jelentőségű összejövetelnek” nevezte az eseményt. Ennek nyomán kétévente sok ezer delegált vesz részt kormányzatok, civil szervezetek, őslakos és helyi közösségek, tudományos intézmények, valamint üzleti szereplők képviseletében. Tavaly ősszel huszonhat fős magyar delegáció képviseltette magát ezen egyezmény döntéshozó ülésén, az ENSZ Biodiverzitás csúcstalálkozón. A magyar delegáció szakmai vezetője Kőrösi Levente, az Agrárminisztérium Biodi­ver­zitás és Génmegőrzési Főosztály első embere volt. Olyan határozatot sikerült elfogadtatni, mely először ismerte el, hogy a biológiai sokféleség csökkenése és az éghajlatváltozás összefügg és erősíti egymást. 

A Biológiai Sokféleség Egyezmény 8. cikkelyének j) pontja az őslakos népeknek és helyi közösségeknek a biológiai sokféleség megőrzésében betöltött szerepének fontosságát ismeri el. A cikkely ösztönzi a hagyományos tudás megőrzését és fenntartását. Ezzel kapcsolatban is új eredmény született. A több mint egy évtizede várva várt pillanat is elérkezett: létrejött az őslakosokat és helyi közösségeket képviselő segédszerv. 

Eközben a fehér földrész fölött sötét fellegek gyülekeznek. Új Babilon épül. A Kalergi-terv halad tovább, szervezett népességcsere formájában. Az idegenáradat nemcsak saját genetikáját és szokásait hozza magával. Betegségeket is. Komoly egészségügyi kihívás mindez. A globalizmus vámszedői gondoskodnak arról, hogy kontinensünk kakukkcivilizációvá váljék. Kocsonyaszerű határainkon át a migránsáradattal együtt behatolnak az idegen honos állatok, növények, gombák. Terjednek és kiszorítják az ide illőt. Jönnek cípőtalpon, árukonténerek mélyén, törvénytelenül behurcolva, a véletlen szerencse és a szándékos betelepítés szárnyán. Oda jutottunk, hogy emlékeztetni kell a világ közösségeit: Európa natívjait is megilletik az őslakosokat védő regulák.