Vadász a zöldben

Georges Dumézil (1898-1986) francia tudós szerint az indo-európai gondolatrendszer három kulcsfogalom köré szerveződött, amelyek jól illeszkednek össze, kiegészítik egymást és szigorú rangsor szerint rétegzettek. Ezek a szuverenitás, a fizikai erő, a termékeny bőség. Három osztály: a vezetők; a harcosok; a vadászok és földművelők. Három alapelv, amely egyetlen szerves és összhangban lévő egészet alkot: a lélek, a szív és a test. A frank bölcselő nyomdokain – ez alkalommal – szegődjünk a római Diana istennő hívének. Lássuk a fától az erdőt, Pannónia és Germánia kies tájain. Zöld szemmel.

Panka Károly (1882-1970), az Országgyűlési Könyvtár címzetes igazgatója könyvészeti tárgyú publikációi mellett „Régi vadászatok” címmel két kötetes anekdota gyűjteményt is közölt. Sőt, emellett számos történelmi, politikai cikke és jogi tanulmánya is megjelent. Ez utóbbira példa „A nemvadászható, vadonélő vadak védelme a Németbirodalomban” című munkája. Opusza a „Magyar Vadászujság” 1936. december 25-i számában jelent meg. Lényegi összehasonlító elemzést közölve az 1935-ös német és magyar természetvédelmi szabályozásról, a vadak védelmét szabályozó intézkedések szempontjából. Imigyen: „De míg a németek ezzel az említett természetvédelmi törvényükkel a természetet, annak alkotásait, szépségeit vették védelmükbe és ápolásukba, addig a mi „erdőkről és a természetvédelemről« szóló fenti törvényünk főként az erdő és az erdőgazdálkodás ügyével foglalkozik s csak néhány sorban említi meg a természetvédelmet, részben a történelmi emlékek helyeinek, természeti alakulatoknak, tájrészeknek, forrásoknak és patakoknak felsorolásával kapcsolatban a kipusztulás veszélyének kitett állatok és növényfajok védelmét, anélkül, hogy azokat felsorolta volna.”

Az egybevetést követően pedig kemény bíráló megjegyzésekkel teli értékelést fogalmazott meg a témában. Ekképpen: „A magyar természetvédelemnek nevezett törvény tehát egészen elüt a németekétől, mert a magyar tulajdonképen erdőtörvény, amely egy csomó terhet rakott az erdőtulajdonosok vállára s korlátok közé szorította a tulajdonosnak erdejében való szabad rendelkezési jogát. A németeké viszont valóban természetvédelmi törvény, mert a természet alkotásait, köztük a vadon élő növényeket és a nem vadászható, vadon élő vadakat veszi védelmébe s azokat, — miként látni fogjuk —, részben név szerint is felsorolja.” Azóta sok víz lefolyt a Dunán, nemzeti parkjainkban hivatásos vadászok szolgálják a natúra érdekeit. 

Hiszen a harmadik évezred hajnalán a hazai állami természetvédelem rögzítette: csúcsragadozók hiányában szükséges a természet önszabályozó képességének emberi megregulázása. A túlszaporodott vadállomány ugyanis gazdasági károkat okoz. Rontja a természeti állapotot és a védett természeti értékeket is. A vadgazdálkodás a vadászat tervszerű és jogszerű gyakorlata. E tevékenység pedig zömében összhangban áll a természetvédelem céljaival. Hiszen a vadállomány szabályozása természetvédelmi érdek is.