Nem adják ingyen a sikert

1. Hogyan érez szülőhelyével, lakóhelyével kapcsolatban? 

– A fővárosban születtem, de gyermekkoromat Pilisborosjenőn töltöttem. Az utóbbinak a falusias jellegét szerettem a legjobban. Sokáig a fővárosban éltem, majd Gödön, és hét éve a családommal Balatonfőkajárra költöztünk. Jelenlegi otthonunkban a régi, szeretett falusias miliőt kaptam vissza. 

2. Mit szeret önmagában? 

– Egy tulajdonságot emelnék ki: empatikusnak tartom magam. Mindig megpróbálok belegondolni, -érezni mások helyzetébe. Vitás ügyben mindkét felet meghallgatom, lavírozok közöttük és próbálok egyensúlyt találni, mert semmi sem fehér vagy fekete. Ezt a jellemvonásomat a művészetben is kamatoztatni tudom. 

3. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében? 

– Hiányzik a zene mint kifejezési mód. Munka közben is szeretem hallgatni, anélkül nem is tudok festeni. Testvéremmel zongorázni tanultunk kiskorunkban, ám a szolfézs száraz tudománya eltántorított bennünket. Sajnos a szüleink engedtek nekünk. 

4. Melyik figurájával cserélne életet egy napra? 

– A Kocsonyakirályfi című mesekönyvben a királylánnyal, aki az elnevezésével ellentétben teljesen átlagos nő. Imád enni és jókat főzni – ő én vagyok. Nem tudok olyan karaktert rajzolni, megírni, akihez nem fűződik személyes kötődésem. 

5. Miket rajzolt kezdetben? 

– Akárcsak minden kislány: idealizált királylányokat. Sokáig kísértett ez. Idősödve megváltoztam, nem érdekelnek ezek a karakterek. Továbbra is nagyon szeretem a szépséget, rá tudok csodálkozni ezen tulajdonságra akár egy idegen emberben is. Érettebb fejjel a gondolataimban viszont már más motoszkál, ami más témák felé terel. 

6. Véleménye szerint milyen a szép mesekönyv? 

– Inkább arra helyezném a hangsúlyt, milyen ne legyen. A giccsessel a világból ki lehet kergetni. Tévhit, hogy a gyermekkönyv-illusztrációnak muszáj túl színesnek, díszítettnek, kedveskedőnek lennie. Jó, hogy egyre több kisebb kiadó felismeri ezt, és nekik köszönhetően sok színvonalas, művészi értékű mesekönyv kerül a könyvpiacra. 

7. Hogyan születik meg egy szerzőnek szánt illusztráció? 

– Elolvasom többször a művet, hogy igazán magamévá tegyem, és az elindítja a gondolkodásomat. Ekkor is előkerül az érzelmi világom, empatikus jellemem. Az irodalmi műre koncentrálok, de mögé látok, az íróra gondolok. Nem kell egyeztetnünk, mert ráérzek, milyennek álmodta meg. Csak annak a történetét illusztrálom, akivel együtt tud dobbanni a szívünk, és akkor egy nagy közös alkotás kerekedik belőle. 

8. Ha névjegyként egy munkáját kellene említenie, melyik lenne az? 

– A Lenka és Palkó könyvpárt tűzném plecsniként a mellemre. A kirekesztésről szólnak ezek a kötetek. Mindkét gyermek a maga módján különc, mégis egymás barátaivá válnak. Nem tudatos oktató, nevelő műnek írtam, mégis az lett belőlük. Bekerültek általános iskolás olvasókönyvbe, metodikáját pedagógushallgatóknak tanítják. Önálló életre keltek, meghódították a világot. 

9. Mivel foglalkozna szívesen, ha más hivatást kellene választania? 

– Főznék: én lennék a Kocsonyakirályfi királylánya. Akkor nem képeket, hanem ételeket alkotnék, gyönyörű művészeti folyamatban. Most sem meglévő ételeket szeretek főzni, inkább újdonságokat, a hűtő tartalmából szuper dolgot kreálni és szépen feltálalni. 

10. Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon? 

– Semmilyent, mert nem szeretem a hűtőmágnest mint műfajt. Idézetet pedig végképp nem tennék ki, mert nem érzem önazonosnak, hogy egy másik ember bölcseletét tekintsem életelvemnek. 

11. Milyen tanácsot, tanulságot osztana meg velük, amit a saját kárán, tapasztalatai által megtanult? 

– Pályakezdő illusztrátorok sokszor fordulnak hozzám „ide nekem a világot!” hozzáállással, és rendre visszairányítom őket az iskolapadba. Tanulás nélkül én sem lennék itt, ahol vagyok. A sikert nem adják ingyen, végig kell járni az oda vezető út minden lépcsőjét. 

12. Van-e olyan értékes vagy értéktelen tárgy, ami különösen fontos önnek? 

– Egy darab kő, amit az egyik tengerparti nyaralásunkon találtunk. Hunyorgó emberi arcra hajaz. A kisfiam, amikor meglátta, elnevezte kacsintó kőnek. Kedves családi kabalává vált. 

13. Szabadidejében mi jelenti a kikapcsolódást, feltöltődést? 

– A kutyasétáltatás. A településhatárba járunk ki, ahol nincs senki, csak a négylábú és én. Közben sok gondolat jön a fejembe. A problémakör, ami aktuálisan foglalkoztat, ezeken az alkalmakon kitisztul, és jó ötletek, előrevivő eszmék születnek. 

+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna? 

– Mary Poppins nem klasszikus értelemben vett szuperhős, mégis ő jutott eszembe. A műtermemben, ahol rendetlenség uralkodik, csak csettintenék egyet, és minden a helyére kerülne, a kertben a gaz csitt-csatt eltűnne, s csak a gyönyörű virágok maradnának.