Jeles napok

Jobbára csak az időjósló mondókákat elevenítjük fel "Jégtörő" Mátyás napján (február 24.), holott történelmünkben és legendáinkban sokkal több fűződik ehhez a névhez.
A Mátyás, Mátyus, Mathias jelentése szerint az Úr ajándéka, alázatos és kicsiny egyszerre. Az újszövetségi Mátyás apostol előkelő nemzetségből származott. Jézus kereszthalálát követően sorsvetés útján került az áruló Júdás helyére. "Törekedett arra, hogy amit a lelkében felfogott, azt véghezvigye, és amit szájával hirdetett, keze munkájával mutassa meg." (Legenda Aurea) Mennyire hasonló ez a jellem a mi igazságos Mátyás királyunkéhoz és a kicsinységében is ésszel és erővel bíró Lúdas Matyinkéhoz! Egy népi szólás szerint "tapogatva jár, mint Mátyás után a róka a jégen", amit úgy is mondhatnánk, hogy a fény zavarja a sötétséget. Valószínűsíthető, hogy a népével igazságos Mátyás királyt megmérgezték, a Krisztust követő Mátyás apostol kereszthalállal halt meg. Az ő ikonográfiai jelvénye a kivégzésekor használt szekerce - ami mint ácsszerszám az építkezés, az otthonteremtés eszköze.
Az mondják: "Mátyás ront, ha talál, ha nem talál, csinál."  Ezt utóbb csak a jég fizikai feltörésére értelmezték, holott arról is szól, hogy az Úr ajándéka, az alázatos és kicsiny Mátyás meghozza a változást. "Mátyás a neve napján kiosztja a madaraknak a sípokat", hogy vidám énekükkel minden tavasszal hírül hozzák a reményt, a megújulást.