Jeles napok

Nyár kezdetének tartják sok helyütt Szent Orbán napját (május 25.), hiszen a népi kalendáriumban ő az utolsó fagyos szent, a három "-ác" (Pongrác, Szervác, Bonifác) kisöccse.
Orbán napján az előzőeknél általában kisebb a lehűlés, de az éppen virágzó szőlőben ez is komoly kárt tehet. A szőlősgazdák ezért előremenekültek, és a - neve szerint - finom műveltségű, urbánus (azaz városi) ókeresztény szentet, a III. században vértanúhalált halt I. Orbán pápát kérték meg a szőlők, szőlősgazdák és a többi szőlővel kapcsolatos munkás - kádárok, vincellérek, korcsmárosok - védelmére. Ma is élő hagyomány, hogy a szőlőhegyek gazdái patrónusuknak szobrot emelnek, hogy áldásával fordítsa termőre a tőkéket, és munkájukat minden rontástól (fagyoktól, jégveréstől, kártevőktől, tolvajoktól) őrizze meg: "Szent Orbán, Dicsőség Istene, nézz le az égből, tekintsd e szőlőket, és juttasd jó végre, amit jobbod ültetett!" - áll egy XVIII. századi feliratban. Névnapján körmenetben könyörögtek a jó termésért, és rontáselhárításként a szertartás után a csőszök a levegőbe lőttek. A népi hiedelemben Orbán napja termésjósló nap. Úgy tartották: "Orbán, hogyha napja tiszta, / új borát édesen issza, / de ha tőkéje megázik (aznap esik), itala ecetté válik." Ha fagy van, akkor Orbán "megitta a borunkat", "a termést lesöpörte", "paszulyt, tököt, dinnyét leharapdálta, lecsipkedte". Ilyenkor a kárt szegénynek a szobrán torolták meg. Ha azonban szép idő volt, a szobrokat felvirágozták, még borral is megkínálták.