Jeles napok

Húsvét után a feltámadt Krisztus még többször együtt volt a tanítványaival. A negyvenedik napon kérte őket: maradjanak együtt, amíg a Szentlélek leszáll rájuk, hogy az elkövetkezendő nehéz időkre megerősítse őket. E szavak után Jézus az égbe emelkedett. Akkor két fehér ruhás férfi állt mellettük, mondván: "Jézus, aki fölvétetett a mennybe, úgy jön el ismét, ahogy a szemetek láttára a mennybe tért."
Egy legenda szerint az Olajfák hegyéről égbe szálló Krisztus a földön hagyta a lábnyomát. A palócok azt tartják, hogy amint Jézus az égbe emelkedett, néhol a föld is utána ment. Így születtek a hegyek, s tetejükbe az angyalok kápolnát emeltek. Az első pünkösdkor, a húsvét utáni ötvenedik napon (idén május 15.), a tanítványok füle hallatára hirtelen szélzúgás támadt, és tüzes nyelvek formájában a Szentlélek erővel töltötte el őket. Más-más nyelven kezdtek el beszélni, szavaikat a tömegben mégis mindenki a saját anyanyelvén értette. A Szentlélek egyesítő ereje a pünkösdi csoda, amely minden nemzetnek és vallásnak a sajátja. Sok helyütt virrasztással várják az ünnep hajnalát, mert úgy tartják, hogy a felkelő nap sugarainál a tiszta szívűek meglátják Jézust és Máriát.
A magyarság legnagyobb kegyhelyére, Csíksomlyóra ilyenkor százezrek zarándokolnak "Máriához fohászkodni, a hegyre imádkozni, egy zöld ágat letörni, s azt hazavinni, s otthon a Kegyes Anyára, a szomorúak vigasztalójára, a bűnösök szószólójára, s a mindig visszatérő tavaszra gondolni".