Jeles napok

Május ősi hitvilágunkban a termékenység és a föld hónapja. Hogy e két fogalom mennyire összekapcsolódik, arról szóljunk Ipoly Arnold szavaival: "a föld azon jóltevő anya, melynek méhéből minden ered, melyen minden tenyészik, nől, gyümölcsöz, s melybe ismét minden visszatér". Az Édes Anyaföld óvó, tisztító erejével így szentelték be eleink az emberi életet: "az újon szülöttnek... legelöl is a földre kellett letétetnie, honnét atyja felemelte. ... A haldoklót is így ismét a földre kell fektetni." A palócok még az elmúlt évszázad elején úgy őrizték ezt a szokást, hogy a bölcsőt a - házat tartó (családot, hazát jelképező) - mestergerenda alá helyezték el, míg a haldoklók ágyát rá merőlegesen - így adódott ki az Élet keresztje.
Harangozó Imre néprajzkutató lejegyezte, hogy mikor nagyapja kapálni indult, így szólt: "Lemögyök a fődbe!" - az ő szóhasználatukban az "édös anyafőd" a lent, az alap. Abba nyúlik az életfa gyökere, azon áll a ház, a család, a földi élet. Meg is becsülték eleink ezt a nagy értéket! Mint ingatlan szavunk is utal rá, ez a szent örökség megingathatatlan, elidegeníthetetlen. Mikor a parasztgazdák a földjükre "leértek", mielőtt munkához fogtak volna, kalapjukat levéve az égre tekintettek.