Évfordulók

Versei és novelláit a Nyugat közölte (1880-1918). Ady, Babits, Móricz író- és eszmetársa, a 125 éve született Kaffka Margit, a XX. század elejének legjelentősebb írónője polgári iskolai tanári oklevéllel Miskolcon, majd Budapesten tanított. Az alkotást még tanítóképzős korában kezdte, de csupán élete utolsó három évét szentelhette a szépirodalomnak.
Mélyen foglalkoztatta a nők sorsa, az emancipáció. Színek és évek című regényében a főszereplő, Pórtelky Magda életén keresztül a vidéki dzsentri pusztulását ábrázolta. A Hangyaboly a zárdában töltött gyermekéveit idézi.
Ady sokra becsülte a tehetségét. Nő-kergető, fényes hazugság című versét "Kaffka Margitnak, a nagyon-nagy író-asszonynak" ajánlotta. Róla szól az  A verselő asszonyokban is: "Óh, áldott az az asszonyok között, / Aki verset tud írni." Friss hangú, mély női rezdülésekkel gazdag, szecessziós költészetét egy csaknem későn jött, "építő, szépítő, enyhes jó szerelem" és boldogságot hozó második házassága mélyítette el. Férjének írta a magyar irodalom egyik legszebb szerelmes versét, a Litániát: "Én reggeli harangszóm, / Szép napos délutánom, / Szelíd, esteli lámpám, / Sűrű csillagos éjem. / Ó, éjem, égem, kékem, Te kedves kedvességem!" Az egyéni hangú fokozást Karinthy az Így írtok ti róla szóló paródiájában Kaff-kaff Margitságosság néven nagyítja fel.
Írásainak állandó hősei, a lázadó asszonyok gyökerükben mind saját alakmásai is. Tehetsége és élete virágjában, harmincnyolc évesen belehalt a spanyolnáthába.