Jeles napok

Idősebb Jakab apostolt, Zebedeus fiát testvérével, János apostollal együtt az elsők között választotta Jézus tanítványává. Heves természetükért és Uruk iránti elkötelezettségükért a mennydörgés fiainak nevezték a testvérpárt.
Amikor egy ízben Jézusnak nem adtak szállást a szamaritánusok, a testvérpár így háborgott: "Urunk! Hívjuk le rájuk az istennyilát, hogy föleméssze őket?" Jézus azonban így felelt: "Nem tudjátok, hogy milyen szellem van bennetek! Az Emberfia nem azért jött, hogy lelkeket pusztítson, hanem, hogy megmentsen" (Lukács evangéliuma). A mennydörgés fiának nevezik idősebb Jakab apostolt zengő prédikációja miatt is, "mert a gonoszokat megrettentette, a lustákat fölserkentette, és fennköltségével a népet ámulatba ejtette" (Legenda Aurea).
Mintha róla szólna ez az ősi altáji ének: "Gyökerük-gyenge fákat kicsavarok én, a szél, / Kajlára kólintott kazlakat szétszórok én, a szél, / Sántára sikeredett sátrakat felmarkolok én, a szél, / Kelletlen kötött kévéket összekuszálok én, a szél, / .... Gondatlan gazdáknak gondot adok én, a szél, / Hétalvó henyélőket fölébresztek én, a szél."
Szent Jakab Krisztus iránti hűségéért elsőként szenvedett vértanúhalált. Neve napját (július 25.) arra a napra tették, amikor a vértanú teste sok viszontagság után végső nyughelyére, Compostelába érkezett. A mennydörgés fia a nyári napfordulót követő szeles, zivataros időben talált megnyugvást. Az ismert zarándokhelyen azóta sokan nyernek csodás gyógyulást.