Évfordulók

"Csatornamániás"-nak titulálták kortársai a száznyolcvan éve született Türr István tábornokot (1825-1908). Kalandos élet jutott a szabadság és haladás ügye mellett mindig bátran kiálló hősnek.
Bajai vaskereskedő apja halála után kimaradt az iskolából, beállt lakatosnak, molnárnak, majd kőművesnek, 1842-ben az osztrák hadsereg katonája lett. Az olasz forradalom kitörése idején, 1848-ban Radetzky hadseregében szolgált hadnagyként. A szabadságmozgalom iránti rokonszenvtől hajtva átszökött a piemonti sereghez, ahol egy magyar légió szervezésével és vezetésével bízták meg. A világosi fegyverletétel Svájcban érte, onnan Londonba emigrált. A krími háború kitörésekor a török, majd az angol hadseregben harcolt. Mint osztrák kormányszökevényt elfogták, és Bécsben a hadbíróság halálra ítélte. Viktória királynő közbenjárására engedték szabadon. 1859-ben harcolt Garibaldi seregében, tagja volt a híres marsalai ezernek. A tábornokot olasz királyi altábornaggyá, majd Nápoly kormányzójává nevezték ki. Tetteiért olasz tisztelői "a rendíthetetlen magyar"-nak titulálták. Feleségül vette III. Napóleon francia császár unokahúgát, és bizalmas kapcsolatokat ápolt a monarchista Európa vezetőivel. Félhivatalos diplomataként a békés megegyezések elősegítője lett. A kiegyezés után hazatért, de csatornaépítő mérnökként és vállalkozóként részt vett a Korinthoszi- és a Panama-csatorna építési munkálataiban.