Van egy történetünk

Helsinkiben, az atlétikai világbajnokságon a bulvársajtó ezúttal nemcsak a győztesekre fókuszált, hanem a vesztesekre is... Pontosabban egy utolsó helyezettre, akiből szinte sztárt kovácsolt.
Történt ugyanis, hogy a gerelyhajítók között feltűnt egy eléggé mokány, sűrűkötésű fiatalember, aki minden különösebb erőfeszítés nélkül, pár lépésnyi nekifutás után eldobta a gerelyt. A távolság 38 méterre sikeredett, amivel egyáltalán nem veszélyeztette a többi indulót, köztük a vb-címvédő Szergej Makarovot, aki körülbelül 46 méterrel előzte meg. Aztán a második hajítás még jobban sikerült, a sportoló 3 méterrel megdöntötte saját csúcsát, amivel végképp felkeltette az újságírók érdeklődését. Már csak azért is, mert tudták, hogy Sola Shaka tulajdonképpen súlylökő. Saját sportágában viszont nem indulhatott, mert egyszerűen nem ért idejében Helsinkibe a világ másik végéből, Szamoából. A Csendes-óceán kis szigetéről még csak felszállt a repülőgép, de lekéste a mikronéziai Palauból induló járatot. És, ha hiszik, ha nem, a következő gép csak három nap múlva indult erről a szintén kis szigetről.
A 28 éves fiatalember nem esett kétségbe, türelmesen várt, hiszen hazája, a fehér homokos óceánparttal, korallzátonyokkal, párás esőerdőkkel, vízesésekkel tarkított Szamoa-szigetek még nem a rohanó világ részei. Közben pedig jól átgondolta helyzetét: az athéni olimpián még diszkoszvetésben indult, most lemaradt a súlylökésről, ami nem is olyan nagy baj, mert 18 méteres dobásával talán a döntőbe sem került volna be. De ha már egyszer elindult, mindenáron versenyezni akart. Mire Helsinkibe ért, csak a gerelyhajítás nem vette kezdetét, így az maradt számára. Menedzsere megfűzte a versenybírókat, akik megengedték a részvételt. Sola lazán, nagy lelki nyugalommal hajította el a gerelyt, majd tréfásan arról érdeklődött, hogy véletlenül nem ő az első? A közönség örömujjongással, tapssal jutalmazta a szimpatikus sportoló bátorságát, rugalmasságát. Sola Shakának még soha ekkora közönségsikere nem volt.
De ettől még nem vált sportágat, marad a súlylökésnél, legfeljebb a következő versenyre egy héttel előbb elindul. Gerelyt pedig akkor látunk a legközelebb a kezében, ha elmegyünk Szamoára, és megnézzük, hogyan fog vele halat. Hát, megnézném...