Évfordulók

Igéző tekintet, benne csöppnyi szomorúság, szenvedélyes érzelmek, mégis kissé hűvös távolságtartás - ilyennek őrzi az emlékezet Ingrid Bergman (1915-1982) svéd filmszínésznőt. Kilencven éve született a filmművészet egyik legnagyobb alakja, akit a kritikusok előszeretettel neveztek északi csillagnak.
Húszévesen tűnt fel először a mozivásznon, tíz év múlva pedig Amerikában a negyvenes évek egyik legnépszerűbb sztárjává vált. Honfitársa, az akkortájt visszavonult Greta Garbo méltó utódának tartották. Pályafutása a legritkább karrierek közé tartozik: első filmjével, az Intermezzóval egy csapásra világhírű lett. Sikereinek fénye négy évtizeden keresztül sem halványodott. Egyéniségében tökéletesen összefonódott a szépség, a hitelesség és a tehetség. Felejthetetlen párost alkotott a filmtörténet egyik legendás darabjában, a Casablancában Humphrey Bogarttal. Lélektani, drámai, bűnügyi történetekben épp olyan árnyalt, teljes jellemet formált meg, mint vígjátékokban. Őszinte megjelenítő erő, lelki nemesség és sugárzó nőiesség tette emlékezetessé alakításait az Állat az emberben, a Gázláng, a Forgószél, az Akiért a harang szól, a Szent Johanna, az A kaktusz virága, a Gyilkosság az Orient expresszen, az Anasztázia, az Az öreg hölgy látogatása című filmekben. Utolsó szerepeként Golda Meir izraeli miniszterelnököt játszotta egy tévéfilmben. Alakításáért Emmy-díjat kapott, de már nem tudta átvenni. Az Oscar-díjjal háromszor (1944, 1956, 1975) jutalmazott filmsztár hatvanhetedik születésnapján halt meg, hosszú, súlyos betegség után.