Évfordulók

Tizenhárom évesen annyira megragadta Itália varázsa, hogy attól kezdve második keresztneve, a Gottlieb latinos változatát, az Amadeust használta. Az Isten kegyeltjét jelentő név tényleg illik a 250 esztendeje született Wolfgang Amadeus Mozartra (1756-1791), minden idők egyik legnagyobb zenei lángelméjére. A salzburgi zenetanár csodagyermek kisfia előbb ismerte a hangjegyeket, mint a betűket. Rövid élete alkotó három évtizede alatt több mint hatszáz remekművet alkotott. Megismerte az élet fényes külsőségeit az európai hangversenykörutak során, volt része szédítő sikerekben, de vállalta a nélkülözést, a bizonytalanságot is a művészi szabadságért cserébe. Tizenkét évesen vígoperát írt, 14 esztendősen a pápai Aranysarkantyú lovagi rend kitüntetettje. Zongora- és hegedűversenyei, szimfóniái, miséi, operái, szimfóniái, kantátái, szonátái, zenekari művei az emberiség kulturális örökségének máig élő remekei. A muzsikuszseni tiszteletére 2006 Mozart éve is, Bécs Mozart él című egész éves maraton keretében ünnepli és adja elő tündöklő pályafutásának darabjait. "Mozart nélkül lehet élni, de nem érdemes" - vallja Vásáry Tamás karmester. A jeltelen sírba eltemetett, nagy osztrák klasszikus zeneszerzőt a derű és az életöröm páratlan kifejezőjének tartják. Szabó Lőrinc Mozart hallgatása közben című versében így magasztalja: "Gyógyíts meg, Zene, / te, Mindenségé, édes üteme / a fájdalomnak, Varázsfuvola, / varázsjáték te, tündér mámora / hitnek, reménynek: árnycsík a falon / a nagy fényben, s a szívben nyugalom."