A titokzatos Pilis

Fiatal koromban sokat kirándultunk a Pilisben, többször jártunk Visegrádon, Esztergomban és Dobogókőn. De a legszebb élményem akkor ért, amikor vagy egy évtizeddel ezelőtt egy keresztény lelkigyakorlatra készülődve 12 fiatal és középkorú férfitársammal a pilisszentkereszti kocsmában találkoztunk egy szombat reggel. Székely János akkori esztergomi segédpüspökkel gyalog indultunk el Esztergom felé. Az úton egyházi énekeket harsogtunk a szembejövő kirándulók felettébb nagy csodálkozására. A közös pilisi zarándoklattal készültünk a néhány héttel későbbi lelki alkalomra. Még a kocsmában időztünk az üdítő és a kávé mellett, amikor a helybeliek beszélgetése ütötte meg a fülemet: nevetgélve emlegettek „buckalakókat” és „kutyakifőzőket”, és amikor rákérdeztem, hogy mégis kiket illetnek ezekkel a kifejezésekkel, rávágták: hát a szántóiak a buckalakók, a vörösváriak pedig a kutyakifőzők. Már csak ilyen gúnynéven hívják őket, ha piszkálódni akarnak. Álmomban sem gondoltam arra, hogy néhány évvel később magam is a buckalakókhoz, azaz Pilisszántóra látogatok. 

* 

Amikor a helybelieket kérdezem, honnan ez a tréfás elnevezés, nem tudnak egyértelmű válasszal szolgálni. Van, aki szerint azért kezdték el őket így csúfolni a vörösváriak, mert az ő falujuk lankákon épült dimbes-dombos vidéken. Vannak, akik titokzatosabb teóriával állnak elő, mert a faluban több olyan betemetett lyukról, ahogy ők nevezik: gabonatárolóról tudnak, amelyek feltevésük szerint nemcsak az élelmiszer tárolására, hanem veszély esetén a falubeliek elrejtőzésére is szolgálhatott. 

De azért vannak olyan érdekes és titokzatos fejezetei Pilisszántó történetének, amelyeket nagyobb eséllyel tudunk kinyomozni. Ebben a nyomozásban van segítségemre Szőnyi József, a település volt polgármestere (1990–2006 között), lelkes helytörténész, aki a szívén viseli Szántó és az egész Pilis szakrális és kulturális hagyományának feltárását és ápolását. 

Egy szép tavaszi napon látogattam meg. Polgi – ugyan már nem ő a falu vezetője, de rajta ragadt a név, mindenki így hívja – lelkesen kezdi el mesélni, hogy miért szakrális hely a Pilis. 
– A Pilisben a sorsdöntő döntések itt születtek, hiszen ez volt a királyi központ, akár Visegrádra, akár Esztergomra gondolunk. A középkori krónikák (Kézai Simon, Képes krónika) hagyománya már a sumér Nimródot is ideköti, aztán a hunokat, Attilát is. Szent István és Hunyadi Mátyás, meg a többi hős magyar király szintén ezen a vidéken tartotta udvarát – sorolja. 

Ami a hunok fejedelmét, Attilát illeti, hosszú-hosszú évtizedek óta tartja magát a feltételezés, hogy akár a sírja is itt lehet, a Pilisben. Sokáig az is tudománytalannak számított, ha valaki egyáltalán a hun–magyar közös eredet, rokonság lehetőségét felvetette. Ez azért mára teljesen megváltozott. 

*

Hidán Csaba, a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi docense, régész-történész a campuson fogad. Első kérdésem arra vonatkozik, hogy ma mi a tudomány felfogása erről a sokáig legendának tartott hun–magyar rokonságról. 

A tudomány nem mindig kérdőjelezte meg ezt a lehetőséget – vág bele –, bár kétségtelen, a közelmúltban volt egy olyan időszak, amikor – talán ideológiai okokból – egyenesen tagadták ezt. A modern történettudomány szerint viszont van alapja ennek a tézisnek, mégpedig az archeogenetika bizonyítékai által. Ez a tudományág nagyjából 20 éves múltra tekinthet vissza. Az összehasonlítás során a leletek foggyökérmintázatát vették vizsgálat alá, és az egyezés olyan fokú, ami kizárja a tévedés lehetőségét. 2022-ben négy alkalommal volt kint a régész Mongóliában régésztársaival és egy archeogenetikussal. Az ottani fogminták, a magyar honfoglalás kori fogminták és Szent László fejereklyéjéből vett minta alapján ez a rokonság kétségbevonhatatlan. Ezek szerint a honfoglaláskor letelepedő magyarok mintegy 30 százalékban genetikai egyezést mutatnak a belső-ázsiai hun genommal, és Szent Lászlónál ugyanez az arány. Amit a középkorban a Hunor–Magor-legenda megőrzött, nem mese. A magyarság kialakulásában a hunok igenis részt vettek, a magyarok ősei a hun világbirodalom részei voltak, tipikusan egy sztyeppei életmódot folytató, azonos kultúrával rendelkező népcsoport. 

– Mikor lehet ebből tankönyvi anyag, azaz mikor emelhető át a nemzeti történelemtudatba? – motoszkált bennem a logikus kérdés. 
– Amikor nem lesz olyan kizárólagos szervezet, amelyik egyéb, nem tudományos tényezők hatására nem vesz tudomást a tudományos bizonyítékokról. 
– A Pilis környékének sokféle szakrális hagyománya van Attilától egészen a Boldogasszony-kultuszig. Milyen történelmi alapjai vannak ennek? 
– A hunokkal kapcsolatban nincs tudományos bizonyíték, hiszen Attila központját és temetkezési helyét is Szeged környékére teszik. A legnagyobb úgynevezett máglyaleletet is itt találták a régészek.

Hidán Csaba szerint ugyanakkor a régmúltból ránk hagyományozott legendák, hiedelmek nem feltétlenül mesék, hiszen annak idején az információk áthagyományozásának és megőrzésének csak ez volt az eszköze. Egy szép példája éppen Attila híres koporsójával kapcsolatos, a magyar nép emlékezete szerint hármas koporsóba temették: arany, ezüst és vaskoporsóba. Ilyen régészeti lelet soha nem került elő, de olyan igen, ami alapján egyértelmű: van igazság ebben a történetben. A mongóliai ásatások során ez nyilvánvalóvá vált. Gol mod 2 lelőhelyen, Erdenbatír mongol régész vezetésével egy hun temetőben találtak olyan hármas sírt, amelyik belső koporsójára vékony aranyszalagokat szegecseltek, a másodikba, ahová az elsőt behelyezték, a falán ezüstlemezből kivágott Hold és Nap látható. Ez az egész pedig egy olyan sírkamrában van elhelyezve, amelynek oszlopait vas ácskapcsokkal rögzítették. Arany-ezüst-vas: mindhárom jelen van! Viszont a keresztény magyar királyság történetében a Pilisnek jelentős szerepe van, mondja Hidán Csaba.

*

A Pálos rend első kolostora a hivatalos nyilvántartás szerint Kesztölcön épült, de Szántón a régi temetőben 1997-ben a régészek feltártak egy másik kolostorromot, ami Polgi teóriája szerint akár lehetett ez a bizonyos első pálos rendi kolostor is. Akár az Országos Széchényi Levéltárban nézte meg, akár a veszprémi érsekségében, a Szent Kereszt kolostor (mert a kettős kereszt a pálosok jele) helyszínéhez a Szántó nevet említik az iratok. Pontosan úgy szerepel az iratban, hogy Boldog Özséb, az alapító ezt a kolostort Szántó mellett építette. 

– Hogyan kerültek ide a pálosok? – kérdezem Polgitól. 
– Boldog Özséb esztergomi kanonok volt. A tatárjárás után vagyunk, amikor a tatárok Esztergomot is elfoglalták, és sokan a helyiek közül itt a hegyekben, a barlangokban kerestek menedéket. Egyfajta remeteéletet éltek, néha bementek a városba, és elcserélték a gombát, gyógynövényeket más táplálékra. Gyakran meglátogatták Özsébet, akinek megtetszett ez a remete életmód, és a fáma szerint heted magával kivonult ő is a Pilisbe. Kezdetben barlangokban laktak, és Özséb a hipotézis szerint azért is választotta ezt a helyet, mert már az elnevezéséből is kifolyólag „szent” volt. (Polgi szerint a falu elnevezése, a Zantov etimológiája ide vezethető vissza, ami sumérul szent helyet jelent.) 

A falu legfontosabb relikviája is feltehetőleg a pálosokhoz köthető: a kettős kereszt. Ezt a keresztet itt találták a kolostor régészeti feltárásakor, és meg is tekinthető. Van egy tudományos megállapítás erről a kőről: anyaga ebből a hegyből származik. Dr. Nemecz Ernő professzor a veszprémi egyetemről hallott a kőről, és felajánlotta, hogy karbonvizsgálattal megállapítja az eredetét. Adtak neki belőle egy kis darabot, és küldtek az itteni hegyből is, így jutott arra az eredményre, hogy a két kőzet ugyanaz! 

Egyébként a követ Polgi úgy féltette, hogy két és fél évig a polgármesteri irodájában tartotta az íróasztala mellett. 

*

Pilisszántó másik különleges nevezetessége a Csillagösvény. A Pilis szakrális hagyományának megerősítésére a falu melletti hegyoldalban alkotta meg Polgi, és tette egyfajta zarándokhellyé. 
Amikor polgármester lett, azon gondolkodott, hogy milyen sokan járnak ide turisták kirándulni, gyönyörködni a természeti szépségekben, de valahogy a táj, a Pilis lelkét is meg kellene nekik mutatni. A Pilis lelke pedig a mi nemzetünk történelme. Ezt a lelkiséget tárgyiasította egy olyan keresztúttal, ami egyszerre szakrális és nemzeti. Aki ezen végigmegy, biztos, hogy a lelkét, a magyarságát is megérinti. Az első lépésnek azt gondolta, hogy a nemzet történelméből hét kimagasló hős szobrával ékesíti a felfelé vezető ösvényt. De egy medugorjei zarándoklaton döbbent rá, hogy a legelsőnek mégis annak kell lennie, hogy a hegy tetejére keresztet állít. 

– Azokban a hetekben azon tanakodtam, honnan „akasztok le” egy méltó keresztet. Egyszer csak jött egy meglepetéstelefon Csíksomlyóról – hová tegyük a keresztet, Polgi? – szólt bele egy férfihang. Azóta kiderült, hogy egy zarándoktársam, Nagy András fafaragó hívott, aki megtudta, hogy keresztet akarunk állítani a Pilisben, ezért a Hargita erdeiben kivágott egy 12 méter magas fát, és ajándékként elhozta. Felállítottuk, a falubeliek mondták, már csak a kálvária hiányzik hozzá. De én nem a szenvedést, a halált, hanem a büszkeséget és az élni akarást akartam megörökíteni, ezért kerültek oda a magyar hősök szobrai: Nimród, Attila, Árpád, Szent István, Szent László, Boldog Özséb és Hunyadi Mátyás. Most már csak egy szobrászt kellett hozzá találni. Volt akkoriban egy pályázatunk a helyi kőbánya rekultivációjára, amit elvégeztünk, ahogy kellett. De volt egy olyan pont a kiírásban, hogy az újrahasznosítást is bele kell venni, de hogyan? Hozzam ide koncertezni a Gördülő Köveket (Rolling Stones)? 

Végül az bizonyult a számukra megvalósíthatónak, hogy a bánya területén felállítottak egy szikla színházat, ahol éveken át nyaranta koncerteztek zenekarok, például a Kormorán is. Éppen az ő koncertjük után odajött hozzá egy lelkes fiatal srác: 
– Polgi, én fafaragó vagyok, és most azt érzem, hogy nekem itt valamit faragni kell! 

Ez lett a megoldás! Schmidt Robi, mert úgy hívják, faragta ki az alakokat. Abban állapodtak meg, hogy minden egyes napfordulóra egy-egy szobor elkészül. A Boldogasszony-kápolnát pedig 2006 december 21-én Spányi Antal püspök úr szentelte fel. A harang története is „megér egy misét”: egyik nap csörög Polgi telefonja, Rácz Zsolt, dobogókői barátja szól bele, hogy elfogad-e egy harangot? Valami miatt ők nem tudták felhasználni, így lett egy harang is. A harang „véletlenül” éppen június 4-én délután, a gyászos napon szólalt meg először. Ezért lett „Ő” Trianon harangja. 

Azon gondolkozott még, mivel lehetne „kerek” ez a Csillagösvény. Egyik december 21-én, amikor tele volt a rét napot fürkésző kirándulókkal, eszébe jutott a himnuszunk első sora, Isten, áldd meg a magyart! Akkor jött rá, hogy egy áldást osztó Jézus szobor lenne a legméltóbb a Csillagösvény záró pontján. Elkezdett rá adományokat gyűjteni, és pontosan 4,6 millió jött rá össze. Maár Ferenc szobrászművész Csákberényben kifaragta, darus trélerrel ideszállították, felállították, pontosan 4,55 millióba került, maradt még 50 ezer, amiből a munkásokat meghívhatta ebédre… 

*

A történelmi titkoknak még nincs végük! A Baross-házban (Baross Gábornak, a nevezetes vasútmérnöknek itt volt kúriája) van egy lejárat a település alatt végighúzódó folyosórendszerhez. Eredetét, korát még homály fedi, de majd egyszer a régészek talán a titok végére járnak. Viszont a felfedezése szintén Polgihoz kapcsolódik. 

– Mit tudunk ezekről a titokzatos földalatti folyosórendszerről, amelyik átszeli az egész települést? 
– 2000-ben történt, hogy Balla Ilka, a takarító átment a hivatallal éppen szemben lévő templomba, hogy felseperje. Egyszer csak rohan át hozzám, hányja magára a kereszteket: Polgi! Valami nagy bűnt követtem el, mert megnyílt alattam a templom! Nem csoda, hogy sokkot kapott, a templom aljzata egy nagy részen beszakadt, a föld pedig nedves volt. Közben jelezték, hogy a falu alsó részén valahol csőtörés történt, ömlött a víz. Feltárták a szakemberek, de ott nem találtak törést, végigmentek a falun az ultrahangos készülékükkel, és végül a felső végen találták meg a törést, ahol viszont egy csepp víz sem tört fel. Szépen lefolyt a falu alatt az alsó végre! De ez csak úgy történhetett meg, ha volt hol folynia, így fedeztük fel ezt a folyosórendszert. A templomüreg feltárásakor a régészek találták meg, hogy hat méter mélyen egy két méter széles kövezett, boltozatos folyosórendszer fekszik. 

A kiszedett földben talált leletekből később az is kiderült, hogy a folyosót már a középkorban berobbantották. Két lejáratot tártak fel: a templomban és a Baross-házban, de a többi helyet beomlasztották. Így kapott értelmet az a sok lakossági panasz, hogy alapásáskor, kútfúráskor furcsa üregeket fedeztek fel. Ha ezeket a falu térképére felrajzoljuk, látszik a teljes rendszer. Ez is egy nagy titok: kik építették ezt, és kik, miért omlasztották be? Az is furcsa, hogy a pálosok kesztölci kolostorromjánál is van egy olyan lejárat, ahol egy ugyanilyen földalatti folyosó kezdődik. Talán a pálosok kolostorai voltak így összekötve? Valószínűleg ez már titok marad, de az biztos, hogy régebbi, mint maga a település, hiszen a falu ráépült. 

Leereszkedtünk a titkokkal teli folyosóba, megnéztük a lejárat melletti kutat, a kettős keresztet. Aztán kimentünk a Pilisbe, megnéztük a rekonstruált mészégetőt, majd végigjártuk a Csillagösvényt a Boldogasszony kápolnához. Megérint a nemzet múltja, a hit, ami segített a legínségesebb időket is túlélni. Azzal a reménnyel indulunk haza, hogy a homály lassan mindig kitisztul, világosság gyúl, ahogy a hun gyökereinkkel is történt.