Jeles napok

Az egyetlen magyar szerzetesrend, a pálos rend alapítója, Boldog Özséb, főnemesi család sarjaként látta meg a napvilágot Esztergomban, az akkori királyi fővárosban, az 1200-as években. Nevének jelentése: (Isten) igaz tisztelő(je). Az okos és csendes Özséb egyházi iskolákban nevelkedett, pappá szentelése után a jog és a bölcselettudományok kiváló művelője lett. Kanonokká nevezték ki, de "szívét az egyházi méltóság nem ejtette meg". Őt Krisztusnak a gazdag ifjúhoz szóló tanítása ragadta meg: "Ha tökéletes akarsz lenni, akkor menj, add el, amid van, oszd a szegényeknek... és jöjj, kövess engem." Ez a tanítás a XIII. században, és azóta is, sokakat megérintett. A nemzeteket leigázó világbirodalmak nyomásától, a pénz és erkölcstelenség hatalmától elfordulva sokan keresték a lelki megújuláshoz vezető utat az erdők és barlangok rejtekeiben. Európa ősvadonjaihoz hasonlóan a Mecsek és a Pilis hegyei között is sok remete húzódott meg. Özséb kanonokként támogatta őket, majd, rangját és javadalmait hátrahagyva, 1246-ban ő is közéjük állt. Egy éjszakai látomásában barlangjához apró lángok közeledtek, majd egyesülve hatalmas fénnyel lángba borították az erdőt.  Özséb megértette a jelet, és a szétszórtan élő remetéket összegyűjtve, a pilisszántói hármas barlangnál, a Szent Kereszt tiszteletére, Remete Szent Pál védelmébe ajánlva, megalapította a pálos rendet. 1270. január 20-án adta vissza igaz lelkét a Teremtőnek. Reguláját napjainkban egyetlen pici közösség őrzi pilisszántói remeteségében.