Évfordulók

"Hazulról, az anyámtól irgalmatlan életszeretetet hoztam. Egy sor olyan érvényes fogalmat, amire életben-művészetben egyaránt szükség van: bizalom, szeretet, barátság. Kicsit fanyar vagyok, de nem beletörődő, nem megalkuvó. Hiszem, hogy a dolgok és maga az ember is megváltoztathatók" - írta egy levélben a 75 éve született Huszárik Zoltán filmrendező (1931-1981). Két játékfilm, néhány rövidfilm az egész életműve, amely bár sovány, annál kiemelkedőbb. A különleges érzékenységű, nagy kultúrájú művész alkotásaiban mesteri technikával fogta egybe a szabad asszociációkat és a szerkezet feszességét. Lírai rövidfilmjeivel (Elégia, Capriccio, A piacere, Tisztelet az öregasszonyoknak) került filmművészetünk legnagyobbjai közé. "Számomra a kisfilm műfaja a nagyfilmével egyenrangú. Nem ujjgyakorlatnak szántam őket, hanem szuverén alkotásnak. Kisfilmjeimet voltaképpen verseknek érzem, a maguk ritmikájával, asszociációs rendjével" - vallotta. Minden idők egyik legszebb magyar moziját, a Szindbádot, ezt az egyedülálló remekművet negyvenévesen forgatta, Latinovits Zoltánnal a címszerepben. B. Nagy László filmkritikus szerint "...képsoraiból az emlékezés, a fantázia egyneműsége, egyidejűsége derül ki. Krúdy gyakorta emlegeti, hogy hőse mesés kort, több száz évet ért meg, lényegében mégis mindig ugyanaz maradt. A film történése a szó szoros értelmében időn túl folyik. Mert a másodperc e töredéke alatt megszületik és beteljesedik egy emberi lélek, egy hiánytalan belső univerzum." Huszárik Zoltánnak ötvenévesen állt meg a szíve, immár negyed százada.