Évfordulók

Noha békés polgári hivatást választott, szabadságharcban telt az élete a 190 esztendeje született Dunyov Istvánnak (1816-1889). A bolgár eredetű család sarja Pesten szerzett ügyvédi oklevelet. Aradon váltótörvényszéki ügyvédként tevékenykedett. Az aradi radikális mozgalmak egyik vezetőjeként az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban önkéntes nemzetőrnek állt, részt vett a szerb és a román felkelők elleni harcokban. Honvéd főhadnagyként, majd alszázadosként szolgált. A szenttamási és a turai harcokban súlyosan megsebesült. Alezredesi rangban ideiglenes hadügyész lett az aradi nemzetőrparancsnok mellett. A világosi fegyverletétel után az osztrák hadbíróság halálra, majd, enyhítve az ítéletet, tízévi várfogságra ítélte. A josefstadti várbörtönben töltött hat év után amnesztiával szabadult. Itáliában 1859-ben Garibaldi szabadságharcosai közé állt, belépett a magyar légióba. Egy év múlva őrnagyi rangban, majd ezredesként vett részt a dél-itáliai felszabadítási harcokban. Az 1860-as volturnói csatában súlyos sebet kapott, a fél lábát amputálták. Ezután olasz állami nyugdíjasként az astii rokkantak házában, majd haláláig Pistoiában élt. Mindvégig következetesen kitartott republikánus elvei mellett. A kiegyezés után hazatérhetett volna, országgyűlési képviselőnek is jelölték, de a végleges emigrációt választotta. Kossuthot hűséges barátjaként gyakran felkereste turini magányában. Érdemeiért magas olasz kitüntetéseket, vitézségi érmet, Szent Móric lovagkeresztet kapott, és a savoyai katonai lovagrend tagjává választották.