Évfordulók

Ivo Livi néven 85 éve született az olasz származású francia filmsztár, Yves Montand (1921-1991). Marseille-i és párizsi mulatókban amatőr énekesként indult. Pályáját Edith Piaf is segítette: fellépett vele, dalszövegeket írt számára. Szenvedélyes előadásmódja, bravúros tánctudása, érzelemgazdag hangja révén hamarosan a legkedveltebb sanzonénekesek közé sorolták. A sármos megjelenésű, könnyed eleganciájú művész évtizedeken keresztül adott óriási sikerrel koncerteket Moszkvától New Yorkig, Riótól Tokióig. Karakteres egyéniségére, markáns arcára korán felfigyeltek a filmesek is. Jól indult (Az éjszaka kapui), majd A félelem bére túlélésért küzdő sofőrjének alakítása hozta el számára a nagy kiugrást 1951-ben. Hosszú pályafutása során mintegy hetven filmben játszott. Drámai és vígjátéki szerepekben egyaránt bizonyította tehetségét. Árnyalt emberábrázoló képessége, drámai ereje, humora, egyéni varázsa az évek múltával csak nőtt. Mint számos művésztársa, útkereső értelmiségiként sokáig a baloldali eszméket pártolta. Csupa napfény a szívem című önéletrajzi könyvében ennek hangot is adott. Kiábrándult és csalódott, s a nyolcvanas években már konzervatívnak vallotta magát. A kor fontos politikai töltetű filmjeiben játszott főszerepet (Salemi boszorkányok; Tökéletes bűntény; A háborúnak vége; Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája; Vallomás). A siker végigkísérte pályáján, mégis nagy revelációnak számított élete végén egy ravasz, sunyi öregember megformálása Claude Berri az A paradicsom..., valamint az ...És a pokol című filmjében.