Évfordulók

Kétszáztíz esztendeje született báró Wesselényi Miklós (1796-1850), a XIX. századi reformellenzék egyik vezéralakja. Életrajzírói szerint apja éles eszét, hatalmas erejét és anyja nemes szívét örökölte. Sorsának és politikai pályafutásának alakulását nem mindig kísérte a szerencse. Menedékül ilyenkor visszahúzódott erdélyi szülőhelyére, ezért nevezték a zsibói bölénynek. Fizikai adottságai és természetének romantikus vonásai miatt alakját legendák vették körül. Hatásosan szónokolt, képességeit a reformországgyűlések idején eredményesen kamatoztatta. Kiválóan úszott, vívott, vadászott, gyámolította a rászorulókat. Az 1838-as nagy pesti árvíz idején csodálatra méltó bátorsággal mentette a bajbajutottakat. Jókai a Kárpáthy Zoltán című regényében örökítette meg héroszi alakját, Vörösmarty Az árvízi hajós című ódával hódolt előtte. Fiatalon barátjával, Széchenyi Istvánnal bejárta Nyugat-Európát. A haladás és a nemzeti függetlenség egységét a liberalizmus szintjén képzelte megvalósíthatónak. A reformellenzék fő szervezője volt 1830-1833 között: állást foglalt az örökváltság és a robot eltörlése, a paraszti tulajdon mellett. Kora egyik legkiválóbb mezőgazdászának tartották. Radikális felszólalásai és illegális nyomdája adták az ürügyet, hogy a Habsburg-kormányzat több politikai pert indítson ellene. A várfogságtól csak elhatalmasodó szembetegsége mentette meg. Ötvenévesen megvakult, fogyatékossága korlátozta részvételét a politikai életben. A pesti ferences templom falán dombormű őrzi az emlékét.