Ízes pillanatok

1.
A színész Csortos Gyula egy ízben a híres fővárosi étterem, a Gundel asztalánál megdöbbenve észlelte, hogy a feltálalt rákoknak hiányzik az ollójuk.
- Pincér! - csípte szemébe a monokliját. - Mi történt ezekkel a rákokkal? Született testi hibásak vagy hadirokkantak?
- Az utóbbi - felelte a pincér. - Tetszik tudni, a rák harcias állat. Nagy csatákat vív a tavak és folyók medrében, s ilyenkor a vesztes néha az ollóját is elveszti.
- Rendben van - válaszolta megenyhülve Csortos. - Akkor most fogja a tálat, vigye vissza a konyhába, és hozza ki nekem a győzteseket!

2.
Egyszer régen a szegény ember az egyik szatmári fogadó szabad konyhája mellett pirította száraz kenyerét, s hogy jobban lágyuljon, az ott fővő étel párájába tartotta. A kocsmáros meglátta, és egy garast követelt tőle, amit a szegény ember nem volt hajlandó megfizetni. A bíróhoz fordultak, tegyen igazságot.
A bíró meghallgatta a történetüket, majd a szegény ember felé fordult:
- Na, csak tegye le kend azt a garast!
A szegény ember nagy megütközéssel kibontotta a batyuját, és letette a garast az asztalra. Akkor a bíró kezébe vette a pénzt, odaütötte az asztalhoz, és azt mondta a kocsmárosnak:
- Tegye el kend a hangját! Fővő étel párájáért a garasnak is csak a hangja dukál!