Évfordulók

Matuzsálemi életkor, hosszú művészpálya jutott a száz esztendeje született Pártos Erzsi (1907-2000) színésznőnek. Pici termete, törékeny alakja, mókás arca, istenadta derűje, jellegzetes hangja számtalan sikeres karakter- vagy epizódszerepét idézi emlékezetünkbe. Miután elvégezte az Országos Színészegyesület színiiskoláját, a Vígszínházhoz szerződött. Később, megszakításokkal, a Nemzeti Színháznak volt tagja. 1956-ban nekivágott a világnak. Kétévi távollét után - ezalatt a New York-i Magyar Színházban játszott - hazatért. Hazahozta a honvágy. Fiatalon főként vígjátékokban szerepelt, pályája későbbi szakaszaiban számos klasszikus és modern darab, komédia és tragédia szerepeit formálta meg árnyaltan. A habókos vénkisasszonytól a megkeseredett szolgálóig, a félnótás vén rokontól a bölcs dajkáig az öregség sok-sok változatát játszotta el. Szomszédasszony, nagymama, anyóka, dédike, önérzetes vagy alázatos kisegér, talpraesett vagy meghunyászkodó cseléd, harcias vagy megfélemlített öregasszony szerepelt a repertoárján színpadon, filmen és tévéjátékban. Pályatársa, a nagyszerű színészportrékat író Szatmári István szerint: "...ezer arca van. És a szeme! Az a drága cipőgomb, csodálkozó szeme! Menynyi kínlódást, szenvedélyt, keserűséget, mennyi mindenen felülemelkedő emberi jóságot és kedélyt fejez ki! Női bohóc, aki bohócot sohasem játszott. Ebben a kegyetlen és csodálatos században sokszor pörkölte meg magát, sok tűzön kellett átlépnie, de legdrágább kincsét, a humorát nem vesztette el." A belvárosi Régiposta utcában, ahol lakott, márványtábla őrzi emlékét.