Évfordulók

Hét évtizedet töltött a színi pályán a száz esztendeje született Dajka Margit (1907–1986). A magyar színházművészet egyik legnagyobb alakja gyerekszínészként indult, 15 évesen már szerződtette a nagyváradi színház. Később az ország és a főváros szinte mindegyik teátrumában megfordult. Az emberként-művészként érzékeny színésznő nem tűrte a kötöttségeket. „A csibészes bájú, friss humorú, ösztönösen okos naiva az évek során az életről mindent tudó, groteszk-ironikus, mégis derűsen bölcs clownná érett” – írja róla a lexikon. Nevéhez közel kétszáz színházi szerep, csaknem ötven film, mintegy harminc tévéjáték kötődik. Otthonosan mozgott a legkülönfélébb műfajokban. Sokoldalú jellemábrázoló képessége a karakterszerepekben bontakozott ki igazán. Majdhogynem eszköztelenül ért el nagy drámai hatást. A lényéből áradó szeretet, fájdalom, bölcsesség bekerült szerepeibe. Természetes egyénisége, szenvedélyessége, jellegzetes hanghordozása, őszinte átélése élettel töltötte meg a színpadot és a filmvásznat. „Ötven éven át volt divatos színész. Sosem ment ki a divatból, noha stílusok jöttek, stílusok mentek. Dajka emberi közlései nem avultak el” – írta Molnár Gál Péter. Játszotta színpadon a Liliom Julikáját, Móricz Kismadarát, Iluskát, Mását, Jászai Marit, a Dajkát, a Tóték Mariskáját, a megvénült Dulcineát, a Párizs bolondját, Bors néni mesefiguráját. A filmvásznon a Szerelmi láz bohóca, a Liliomfi vénkisasszonya, a Macskajáték Orbánnéja, a Szindbád varázsos Majmunkája, a Legato öregasszonya emlékeztet a született komédiás őstehetségére.