Naponta szemlézem a rendőrségi krónikát, és számba veszem azokat a bűnügyeket, amelyek rendszeresen visszaköszönnek. A vidéki őrsök jelentéseiben kerékpárlopások, lábas jószágok eltulajdonításai, autófeltörések, besurranó tolvajlások, korcsmai késelések, közhivatalokba való behatolások szerepelnek. Ezek mögött a nélkülözés kényszerét gyanítom. Aztán rendszeres ügyfelei a rendőrségnek a kábítószeresek. A fogyasztók éppen úgy állnak sorba az „anyagért”, mint a háziasszonyok a tejért, kenyérért. És a drog érkezik. Legutóbb éppen a fővárosból indult egy futár a szállítmánnyal a Rába partjára. Az 54 éves, szigetszentmiklósi F. István egy sport Mercedesben szállította a közel negyedkilónyi kokaint, melynek az anyósülésben épített ki rejtekhelyet. Az illetőt már megelőzte a híre, így mikor begördült a csodajárgánnyal a belvárosba, már várták a Marcal beavatkozó alosztály kommandósai. Először illően lekörözték, majd: „Jó napot kívánok, a jogosítványt, forgalmi engedélyt kérem” közismert formulával kotorászásra késztették, és amikor emberünk éppen a jogsiért nyúlkált, lecsaptak rá. A vigyázat egyébiránt jogos volt, mert az autóból egy szamurájkard is előkerült, utalva a szakma veszélyeire.
Ezután házkutatás következett a vendéglátónál, ahol semmit nem találtak – nem úgy Szigetszentmiklóson, a Gyári utcában: ott újabb 700 gramm kokain került elő, egy másik lakásból pedig 50 gramm tiszta drog, így a fogás összértéke meghaladta az 50 millió forintot. Sajnos ezek azok a bűncselekmények, melyek újratermelődnek: jó lenne azt hinni, hogy az „anyagra” hiába váró fogyasztók kézen fogva elindulnak az elvonókúrára, azonban ez nem így van. Keresnek újabb dílert, hiszen a most lefülelt drogterjesztők is úgy jutottak piachoz, hogy a rendőrség egy nagyhatalmú csoportot már lefülelt. Helyettük indult hát a sport Mercedes. És még hányféle autómárka van! És hány drogos...
