Jó lett volna Mekkának

Örömmel töltene el, ha ez akkor valóban így történik. Becsülendő, hogy a korábbi községvezetők igent mondtak a kínálkozó lehetőségre. Hajdúszoboszló-szintű, ízületi panaszokra jótékonyan ható (kis keménységű, alkáli-hidrogénkarbonátos) termálvizet találtak a településen, amit 2002-ben ásványvízzé, 2004-ben gyógyvízzé nyilvánítottak. De a ma is álomnak tűnő fürdőkomplexum megvalósulásához sokkal nagyobb fejlesztési, építési munkálatokat kellett volna végrehajtani – reagál látogatásunk indokára Molnár Zoltán alpolgármester, aki az önkormányzat kapujában készségesen fogad bennünket. 

Átmenetileg tölti be a község vezetőjének szerepét, miután Kovács Magdolna polgármester asszonyt – aki először 1990-ben négy évig, majd 2006-tól mostanáig­ a település élén állt – elszólította a Jóisten. Mécsesek égnek az önkormányzat udvarán a hosszú évekig a falu fényét jelentő, odaadó asszonyért. 

Beszélgetünk a férfival tovább, miközben felkerekedünk, hogy szemrevételezzük a településközponttól alig egy kilométerre lévő létesítményt. – Jómagam 1971-ben születtem. Sok emlékem a strandról nincs azokból az időkből. Annyi igen, hogy megépült az oda vezető aszfaltos út, körülötte viszont vizes-nádas terület húzódott. Amikor a fürdő elkezdett üzemelni, a tanács területeket mért ki, amiket olcsón értékesített. A víkendrész kezdetben egy, ma több mint tíz utcából áll – említi, amikor rákanyarodunk a falurész főútjára, ami a Remény nevet viseli. Mert kezdetben tényleg ezt jelentette a fürdő épülése az itt lakóknak… 

– A nyolcvanas években alakult ki a nyaralóövezet mai képe, amely napjainkig nem sokat változott. A szándék, a kezdő lépés jónak bizonyult, aztán egy idő után mégis megállt a fejlődés. 

– Miért történt így? 

– A kilencvenes években szerették volna a strandot modernizálni. A megvalósítás egymilliárd forintos beruházást jelentett, amely költség nem állt az önkormányzat rendelkezésére. Pályázati lehetőségekre várt, de azokból kisebb fürdője révén rendszerint kiesett Tóalmás. Próbáltak befektetőt keresni. Az Andrássy család leszármazottjai élni kívántak a háború utáni kárpótlás lehetőségével, és az összeggel a helyi fürdőlétesítményt akarták támogatni. Jogi huzavona miatt ezek a tervek kudarcba fulladtak – meséli. 

– Aztán 2008 környékén, akkor már jómagam is a testület tagja voltam, újra felcsillant a remény, hogy tudjuk fejleszteni a strandot: sikerült befektetőt találnunk. De a gazdasági válság küszöbén járva, nem sokkal a szerződéskötést megelőzően kihátrált az együttműködésből – említi a továbbiakat. Úgy véli, hogy önmagában a tőke kevés a fürdő felvirágoztatásához. Szükséges ahhoz szakértelem, menedzseri és marketingtapasztalat, hogy szélesebb körben hírneve menjen és minél több turistát vonzzon a strand. 

A május elejétől augusztus végéig tartó nyári időszakban a főbejáraton át kell bejönni, mi az ifjúsági szállás és kemping melletti, kékre festett vaskapun át lépünk a fürdő területére, ahol modernizálás nyomai tűnnek fel: az új fürdőgyógyászati központban a kifüggesztett tábla szerint gyógytornát, gyógymasszázst, vizes kezelést szintén kaphatnak az orvosi beutalóval érkezők. Az eredetileg három medence (egy nagy, két kisebb) mellett észreveszünk egy gyermekpancsolót, ahol egy apróság épp boldogan lapátolja a vizet a kicsi vödörbe. 

– Négy éve a Belügyminisztériumon keresztül igénybe tudtunk venni egy jelentősebb támogatást. A látottakon túl felújításra került a régi öltöző és a vizesblokk, a nagymedencébe élményelemek kerültek be. Bár véleményem szerint nem ebbe az irányba kellene haladnunk. Sokkal inkább egy olyan komplexum kialakítása lenne a cél, ahol télen-nyáron kulturált körülmények között tudnak a vendégek pihenni, szórakozni. De ennek megvalósítása jelenleg nagyon távolinak tűnik – fest borús képet. 

Bekapcsolódik a beszélgetésbe kolléganője, Szabó Mariann is, aki a strandnál csatlakozik hozzánk. Elmondja, hogy az egész éves nyitvatartás a gyógymedencék üzemelésével megvalósul, de a nyári időszakon túl a kemping oldaláról történik a belépés, amivel létszámot spórolnak. Ahogy ott ácsorgunk, melegen tűz a nap, s szemeim vágyva pásztáznak enyhülést hozó árnyékot. Kevés sikerrel. A fürdő építésével egy időben a területet parkosították, fákat ültettek. De azok mára kiöregedtek, a letörő ágak miatt veszélyessé váltak, és kivágták őket. A helyükön csemeték állnak, de időbe telik, míg nagyra nőnek. 

A strand szélén egy büfé működik, csekély kínálattal: lángos, hamburger, palacsinta kapható. Bár kezdetben 4-5 üzemelt, de a korábbi tulajdonosok megöregedtek és gazdátlanul maradtak a bódék. Egy időben bérelt az önkormányzat büfékocsit, amely által a vendégek az iskolai konyha menüjét előre meg tudták rendelni, helyben elfogyasztani. Azonban nem bizonyult gazdaságosnak a fenntartása. 

– Tartunk attól, hogy 2027-től a fürdőkre vonatkozó jogszabályi szigorításoknak miként tudunk megfelelni. Amellett, hogy jelentős fejtörést okoz már a megemelkedett villanyár is. Az sem segíti a helyzetet, hogy a hideg vizet, amivel a földből feltörő 47,5 Celsius-fokos gyógyvizet a medencébe engedés előtt hűtjük, a Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt.-től vásároljuk közüzemi fogyasztóként másfélszeres áron. A fürdő tehát jelenleg nem bevételi forrásként jelentkezik az önkormányzati költségvetésben, hanem kiadásként. Ahhoz, hogy a mérleg át tudjon billenni, nagyobbá kell nőni, komplex turisztikai szolgáltatást nyújtani – fejti ki gondolatait Molnár Zoltán. 

Mutatják a kempingrészt, ahol most csak két la­kókocsi parkol és egy sátor áll. Srégen vele szemben az ifjúsági tábor található, amely 28 fő elszálláso­lására alkalmas, télen-nyáron. Az energetikai felújítás ­alatti zárva tartás miatt érezhető visszaesés a foglalási számban, akárcsak a strand látogatottságában. Bár a körülmények szerények, a szobák egyébként tiszták és rendezettek, nem utolsósorban: olcsón foglalhatók. 

A kemping mellett egy csapat bográcsost főz, a kőlapokkal lerakott járdán egy kisgyermekes család igyekszik épp a medencék felé, idősebb házaspár a szemben lévő víkendház felé sétál. – A vendégek többsége évtizedek óta ide jár, jól ismerik és megszokták a környezetet – fűzi hozzá Mariann.

Megjegyzi: – Egyre többen akadnak, akik nem hétvégi háznak vásárolnak az üdülőrészen ingatlant, hanem állandó lakhatás céljából. Az utóbbi öt-hét évben nyolcszázzal emelkedett a falu lélekszáma, ami jelenleg ötezer fő körüli. 

Az alpolgármester azzal egészíti ki a munkatársa által elmondottakat, hogy az ingatlanhirdetésekben rendszerint csendes, nyugodt, élhető településként jellemzik Tóalmást, és feltüntetik, hogy rendelkezik stranddal. Ő maga is azt tapasztalta, a fürdő ismertséget hozott a településnek, csakhogy ennek a hírnévnek ára van, amit nyögni kell… 

Visszafelé sétálunk az önkormányzat felé, kerülővel, hogy többet lássunk a faluból. Tágítva a látókört, a helyi és környékbeli programlehetőségeket ismerteti kísérőnk: – Zsámbokon a Lecsófesztivál, Pándon a Meggyfesztivál és a sajátunk, az Almásfeszt sok látogatót vonz. Jobban tudnánk ezekre építeni, ha a környező települések összehangolnák a rendezvényeket, mert sokszor azok egy napra esnek. Aki aktívan akarja a szabadidejét eltölteni, bejárhatja a turisztikai tanösvényt; sportcsarnok, homokos strandröplabdapálya és a futókör szintén remek mozgási lehetőségeket kínál. 

A római katolikus plébánia mellett haladunk el. Szent András a védőszentje, akinek a szobrát látjuk a faluközpontban, a nevét viseli a fürdő és egy vendégház is. Megtudjuk, hogy a jelenlegi templomot a régi erős várfalszerű alapra emelték, amely megléte arra engedte következtetni a történészeket, hogy Tóalmás településként már a XI–XIII. században létezett. Bár az első okleveles említése 1406-ból való, még Almás néven. 

– Különös maga a község neve, mert régi térképeken kifejezetten tavat nem találni, csak nádasokat és vizes élőhelyeket. Ahogyan gyümölcsös-almás sem volt itt – jegyzi meg vezetőnk. – Pár éve helyi vállalkozó szervezett horgászegyesületet. Többedmagával megvásárolt egy külterületet, ahol halastavat létesítettek. Máig magánkézben van, de látogatható, körbesétálható. Több üzlet, posta, óvoda, iskola és bölcsőde is található nálunk, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy Tóalmás élhető település legyen. 

– Még nem esett szó az Andrássy-kastélyról, amiről szintén sokan ismerik a falu nevét. 

– Hasonló a helyzet vele, mint a horgásztóval. Jelenleg magánkézben van, a WOL Élet Szava Alapítványhoz tartozik. Év közben nemzetközi bibliaiskolaként működik. Nyaranta gyermektáboroztatás zajlik, ahogyan jelenleg is. Ebben az időszakban nem látogatható – világosít fel. Készségesen odatelefonál, és elintézi nekünk, hogy mégis megcsodálhassuk a fotók alapján is fenséges látványt nyújtó, barokk stílusú építményt, amit Wahrmann Renáta épített, és Ybl Miklós tervei alapján 1894–95-ben készült el. 

A hatalmas, nyitott vaskapun át földút vezet az impo­záns épülethez. Bár a kastély közel kétszáz éves fennállása során sok vihart megélt, falai épen állnak, s csak néhol hagyott rajta nyomot a kor. A kőlépcsőn fellépdelve a kétszárnyú ajtón át elénk tárul a párizsi opera lépcsőjének hű mása, amely két oldalról kanyarodva tart az emeletre. Megragadnak szemeim a régi kort idéző, díszes ablakrácsokon, a télikert mennyezetig futó üvegablakain,­ s a kertbe vivő lejáratot ölelő míves vaskorláton. 

Még hosszan elmerengenék a fákkal teleültetett Bócz-kert buja hűvöse alatt pajkosan kanyargó ösvényeken. De közben az motoszkál a fejemben, hogyan lehetséges az, hogy egy értéket képviselő műemlék, turisztikai vonzerő tartozik a településhez, az mégsem látogatható, csak korlátozottan. 

– Ez sokakat bánt, de gyermektáboroztatás alatt tényleg nem szerencsés turistákat fogadni. A kastély és park 1945 után a SZOT kezelésében szintén a kicsik üdültetését szolgálta. Majd miután megszűnt az üzemeltető szervezet, új tulajdonost kerestek. Ez lehetett volna az önkormányzat is, de szóbeszéd szerint későn jutott el hozzá az információ, és lemaradt a kastély megvásárlásáról – ad magyarázatot az alpolgármester. Némileg derűt csempész azzal a megismert helyzetbe, hogy a helyi óvoda és iskola is tarthat itt programokat, és az alapítvány úgyszintén rendszeresen ellátogat a helyi oktatási intézményekbe, kiveszi a részét a rendezvényekből. 

Visszafelé tartva, a kísérőnk meglepetésünkre előrukkol még egy történettel. Méghozzá azzal, hogy jártunk a szüleinél, nagyszüleinél korábban, hosszú évekkel ezelőtt. Jó beszélgetés kerekedett belőle és egy írás, ami Nemzedékek: egy fedél alatt, békességben címmel, az 1980. augusztus 24-i lapszámban jelent meg. Máig kedves emlék maradt Zoltánnak. 

Hétfő délelőtt, ahogyan a legtöbb vidéki településen, itt sem zsong az élet. Bolttól a házig van egy kis mozgás, félig telepakolt szatyor, pár baráti szóváltás, és biciklire pattanva, indul, ki amerre lát. Dénes épp a nyári szabadságát tölti, ám most sem tétlenkedik. Szerszámokért indult a helyi barkácsboltba. De azt már zárva találta, ezért úgy döntött, buszra száll, és átugrik Nagykátára az otthoni munkához szükséges eszközökért. Vásárolni szintén eljár a szomszédos nagyobb településre. Tápiószecsőről pedig vonattal már könnyen elutazik a fővárosba. Egyébként Hargita megyéből költözött Magyarországra, 2015-ben pedig Tóalmásra. Annak idején éppen a strand miatt vásárolt itt házat, azonban ma már aligha jár el a fürdőbe. 

A kocsmában sincs nagy nyüzsgés. Csak a teraszon üldögélnek néhányan. Urbán Zsolt, a tulajdonos tősgyökeres tóalmási. Miután leszerelt a katonaságnál, folytatta a családi vállalkozást. Söröspoharat öblöget a pult mögött, miközben a faluról faggatom. 

– Tizenhárom kocsma működött egykor, ma már csak ez maradt talpon. Csak egy pohár italra ugranak be az emberek, nincs nagy közösségi élet. Nyugalmasak itt a hétköznapok, néha akad egy-egy program. Itt található közel az Andrássy-kastély, és van egy strandunk, azt tudták? 
Mosolyogva bólogatok, hogy „igen, erről már hallottunk…”.