Jeles napok

Február 20-án, Álmos napján honfoglaló fejedelmünkről szólunk: „Álmos az első vezér. Az Úr megtestesülésének 819. esztendejében Ügyek … aki Magog király nemzetségéből vezére volt Scitiának, feleségül vette Dentü-mogyerben Önedbelia vezérének Emese lányát. Tőle fia született, akit isteni csoda következtében neveztek Álmosnak, mert anyjának álmában isteni látomás jelent meg, héja-forma madár képében, reá szállva teherbe ejtette őt, és úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel születését álom jelezte előre, azért hívták őt Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak – ami latinul szent –, mivel az ő ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők” (Anonymus). Dümmerth Dezső, az Árpád-kor jeles kutatója a „héja-forma madár” (turul – az Árpádok címerállata) révén az isteni csoda és a forrásvíz ősi hitvilágba vezető kapcsolataira hívta fel a figyelmet. A madár, mint égi, isteni küldött az álomban (révületben) lévő édesanya méhébe a forrásvízben megtisztult, a vízben újjászülető ősök lelkét hozta el. Az ősi hitvilágban a fejedelem szakrális személy volt, akinek feladata a rend megteremtése, vagyis az égi rend földi tükröztetése volt. Mindez áldozat nélkül lehetetlen. A hatalom kiépítésével Álmos a rendet megteremtette, a Kárpátokon átkelve azonban, az új haza határán a sorsa betelt. Ősi rítus szerint itt Álmost feláldozták, hogy e megtisztító áldozat áldása utódaiban és nemzetében újjáéledjen.