Évfordulók

Évtizedeken keresztül lubickolt a vastapsos ünneplésekben a 85 esztendeje született színész, Rátonyi Róbert (1923–1992). Hegedűtanári végzettséggel iratkozott be Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába. Húszévesen revüszínházakban, zenés mulatókban lépett fel. Az államosítás után több mint két évtizedig az Operettszínház táncos-komikusaként vált hallatlanul népszerűvé. Ambicionálta a sikert, mindent el is követett érte. A műfaj nagyjaitól, Rátkaytól, Latabártól, Felekitől leste el a csak látszólag könnyű műfaj műhelytitkait. „Egy operettszínésznek, amellett, hogy egyéniségnek kell lennie, birtokában kell lennie voltaképpen mindannak, ami a színpadon szükséges: jó beszédtechnika, mozgáskészség, ének és tánc együtt. A zenés színház nem zárja ki, hogy valakiből jó prózai művész legyen” – nyilatkozta. A közönségkedvenc Rátonyi koromfekete hajjal, örökös, már-már arcára kövült mosollyal, boszorkányos tánctudással, bravúros beszédtempóval operettek főszerepeiben aratta sikereit. Bevallása szerint 1413-szor játszotta a Csárdáskirálynő Bóniját magyarul, ezenkívül hét más nyelven is. Kortársa, Gosztonyi János így emlékszik rá: „Macskaéletűnek, elpusztíthatatlannak véltem. Magasfeszültségen létezett, izzott, környezetét is felvillanyozóan.” A hetvenes években váltott, és prózai szerepkörre szerződött a Thália Színházhoz. Az immár ősz hajú színész megállta a helyét karakterszerepekben is, közben írt, rendezett, filmen, televízióban, bábszínházban szerepelt. Több kötete jelent meg a zenés műfajról és pályatársairól.