Az én képernyőm

Nem szeretjük az ilyen filmeket. Ha már gyereksorsról van szó, sokkal szívesebben néznénk-nézzük például a kereskedelmi adón ugyanebben az időben vetített édes vígjátékot, amelyben szép kislány szép apukájának szép feleséget szerez, s a végén mindenki szépen mosolyog és boldogan él, amíg meg nem hal.
Iszka egyáltalán nem szép kislány. Fiús, szögletes, kicsit darabos, sok éhező generáció nyomait viseli kissé éles arcvonásaiban. Egy Zsil-völgyi ócska bádogtelepen él alkoholista szüleivel, a mélynyomorban. Szemétben és salakbányában guberál, s ha nem visz haza a fémhulladékért kapott fillérekből, véresre verik. Az ő életét, szökését, vándorlását mutatja be Bollók Csaba kiváló dokumentarista játékfilmje, számos fesztivál díjazottja, amelyet a Duna Televízió vetített. Gyermeknap alkalmából. Mert a 12 éves Iszka is gyerek, ha el is fordítjuk a fejünket tőle, akkor is az.
A filmet nem lehet megrendülés nélkül nézni. Árvácska jut eszünkbe róla, s az a megdöbbentő felfedezés, hogy 80-90 év elmúltával nem hogy kevesebb, de talán még több Árvácska él nem is olyan messze tőlünk. A rendezőt érte bizonyos szemrehányás, hogy kár volt elmennie a Dél-Kárpátokig, Szabolcsban is akadnak ilyen sorsok, vannak olyan nyomorúságos cigánytelepek, amelyek nem különbek Iszka otthonánál. Igaz, de a cigánygyerekeket legalább szeretik a szüleik...
S ha nem megy el a rendező Erdélybe, soha nem találkozik Varga Máriával, ezzel a csodálatos amatőr gyermekszínésszel. Aki teljesen a saját életét játssza, mert a valóságban is helybéli utcagyerek, nagyon hasonló sorssal. Tiszta tekintete, ahogy egyszerűen megéli a történéseket, az egykori Czinkóczi Zsuzsira emlékeztet. Alakítása fesztiválzsűriket késztetett olvadozásra, Jeremy Irons, a világ egyik legnagyobb színésze például azt mondta róla: „Máriától minden színész tanulhatna.” De ennél fontosabb volt a másik megjegyzése: „Ennek a kislánynak, s ezeknek a gyerekeknek sokkal többet kellene kérniük az élettől!” Csakhogy ők már nem is kérnek, mert már álmaik is alig vannak. Marikának minden bizonnyal picivel jobb lett az élete, hiszen pénzt keresett, világot látott. De van egy gyanúm: ahogy ennek vége, ugyanabba az életbe hullik vissza. Alighanem tizenévesen már gyereke lesz, s  élettársa, aki megveri, ha beiszik. Számomra ez a legszomorúbb. Hogy azt az életet kell leélnie, amire kijelöltetett, és nincs kiút. Akárcsak Iszkának. Hát, gyermeknapon nem ez volt a legvidámabb műsor a magyar tévécsatornákon. De a legigazabb és a legfájóbb biztosan.