Bűnről bűnre

Már-már abban reménykedtem, hogy május utolsó hetét megússzuk tanárverés nélkül. Nem így történt, a bökönyi Barota Mihály általános iskola tanárának ezúttal családlátogatás közben törte el az orrát egyik tanítványa. Az informatika–fizika szakos pedagógus az iskola ebédlőjében rászólt a tízéves B. Viktorra, hogy fejezze be iskolatársa bántalmazását, mire a gyerek nyomoréknak nevezte a tanárát, aztán elfutott. Az informatikus úgy gondolta, a súlyos fegyelemsértést megbeszéli a gyerek szüleivel, ezért családlátogatásra indult. Ez az ötlete még abba az időbe gyökerezhetett, amikor apuka és anyuka illő tisztelettel fogadta a hozzájuk látogató tanerőt, és kávéval, aprósüteménnyel kínálta, mintegy megköszönve a nebulójuk épüléséért tett fáradozásait. Csak éppen a bökönyi tanár nem számolt azzal, hogy változnak az idők, változnak a nevelési szokások, a ház előtt már nem a megilletődött szülők várják, hanem a tízesztendős gyerek 16 éves bátyjával, aki egyébiránt a hetedik osztályban koptatja a padot…
A kisebbik srác ott folytatta, ahol az ebédlőben abbahagyta, tovább pocskondiázta a tanárát, aki erre lekent neki egy pofont. Az idősebb fiú menten elégtételt vett, úgy orrba vágta a pedagógust, hogy eleredt az orra vére és eltörött az orrcsontja. Mielőtt még szörnyülködve összecsapnánk a tenyerünket, azért adalékként álljon itt az a „diákcsíny” is, amikor az egyik kolléganő nadrágját lecibálták az iskola diákjai és leköpdösték a nevelőt. Hát itt tartunk… Már látom, amint komoly oktatási közegek hümmögve törvényt ülnek, és „egyrészt-másrészt” osztják az igazságot. „Hát igen, a mai fiatalság kissé szabadosabb talán a kelleténél, de a tanerőnek semmiképp nem lett volna szabad elragadtatnia magát és Makarenko pedagógiai módszerével élni. Az az idő ugyanis már elmúlt…”   
Eddig rendben is lenne a dolog, de valaki mondja meg, ez milyen idő, amikor egy felnőtt, diplomás embernek tétlenül kell tűrnie, hogy egy tízéves gyerek (meg a bátyja) emberi méltóságában mélységesen megalázza? És akkor ez még csak a kezdet, vagy már a vég?