Az én képernyőm

Vannak olyan filmek, amelyeket az ember százszor látott már, szinte kívülről felmondja őket, és mégis, százegyedszerre is megnézi. Pedig csak belekukkantani szándékozik, de aztán ott ragad, mert olyan jólesik néznie. Nekem ilyen például a Hair vagy A Keresztapa, a magyar filmek közül pedig az Eldorádó vagy a Szerelem. És persze a Liliomfi. Hál’ istennek gyakran vetítik, legutóbb például a múlt héten.
Nézem a kissé fakó színeket, a kissé elavult világítástechnikát (amitől az éjszakai tóparti randevú amolyan „négerek az alagútban”), és semmi nem zavar, úgy jó, ahogy van. Azt gondolom, amit mindig: ez a film egyszerűen tökéletes. Ötvennégy éve készült, s nem avult el, időtlenül ifjú, üde és zamatos, mint a jó badacsonyi borok. Tudom, hogy nagyon sokan szeretik ezt a művet, és mindig beválogatják minden idők legjobb magyar filmjei közé. De mitől is olyan jó? Attól, hogy egyetlen hamis pillanata nincs, hogy minden kockájából tehetség, jókedv és életerő árad. Meg az ifjúság önbizalma és szépsége. Makk Károly, a rendező és Darvas Iván, a főszereplő 29 éves, Ruttkai Éva 27, Krencsey Marianne 23, Soós Imre 24, Garas Dezső 20… Már alig él valaki a szereplők közül, talán csak Garas, és Amerikában, elfeledve Krencsey. De itt fiatalokat játszanak, és tényleg azok. Szabadságot játszanak az önkényuralom korában, valódi szerepet a sematikus papírfigurák helyett, és mindnyájan lubickolnak benne. Az eredeti történetet is jól írta meg Szigligeti Ede, s a könnyű, biedermeier komédiát könnyű kézzel rendezte meg a fiatal Makk. Pedig két lábbal a földön jár, semmi kosztümös finomkodás. Van zsírjában sistergő hurka és kolbász, töltött káposzta, jó bor, kajára és csókra éhes fiatal vándorszínészek, kocsmák, fogadók, Badacsony, Szigliget. Jó életérzés és a vígjáték minden szakmai csínja-bínja: félreértések, sodró lendület, helyzet- és jellemkomikum, sok-sok poén. Gondolom, színész- és rendezőhallgatók számára tananyag. De az kellene legyen a pékeknek, kocsmárosoknak, orvosoknak, balett-táncosoknak és kőfaragóknak is. Vagyis mindenkinek.