Jeles napok

Szeptember havába léptünk, amelyhez talán a legtöbb hagyomány fűződik. Mondják Őszelő és Szent Mihály havának is, de a legszebb neve a Földanya hava. A régi rómaiak hetedik hónapja, innen a neve septem, azaz hét. Régen e hónap első napjától állítottak csőszöket a szőlőhegyekre, ötödikén pedig illett befejezni a folyókban, tavakban a fürdőzést. E napon fordult meg az idő is: ha esett, akkor lucskos, ha viszont sütött, akkor szép, derűs őszre számíthatunk. Nyolcadika Kisasszony, Szűz Mária születésének napja, a görög katolikusok egyik legfontosabb búcsúnapja. A híres máriapócsi bazilikába, ahol a könnyező Szűz Mária ikonját őrzik, ilyenkor tíz- és tízezrek zarándokolnak el, s nemcsak Magyarországról, hanem Romániából, Szlovákiából és Ukrajnából is. E napot mondják Fecskehajtó Kisasszonynak is, hiszen a megfigyelések szerint általában ekkor indultak útnak a fecskék és az egyéb vándormadarak. Talán az általános felmelegedés hatására, talán a szokottnál bőségesebb táplálékforrások miatt a madárvonulás kezdete mára kitolódott. Így aztán manapság még szeptember derekán is gyakran látni a villanydrótokon vidáman csicsergő fecskemadarakat. Szeptember 5-én tartják a török Buda napját is, emlékezve a város visszafoglalására, ami 145 év idegen uralom után, 1686-ban következett be. S bár Magyarország nem volt tagja a Habsburgok szervezte Szent Ligának, a szövetséges seregek költségeinek háromnegyedét a magyarországi parasztságtól sajtolták ki. Ez sem volt azonban elég: a császári tisztek a porciók behajtásán túl raboltak és gyilkoltak. De ezen a korunk embere már meg sem lepődik igazán.