Évfordulók

Csaknem száz év, hosszú alkotó időszak jutott az író Szepes Máriának (1908–2007). Már fiatalon elmélyedt a művészet, a filozófia, a lélektan kérdéseiben. Sokgenerációnyi tudás birtokosaként jól ismerte az emberi test, lélek és szellem összefüggéseit. A rejtett tudományok, a misztika, a mágia kiváló művelője mindig megőrizte szellemi függetlenségét. Akkor is írt, amikor könyveit – mint a később világsikert aratott Vörös Oroszlánt – bezúzták és betiltották. Egész okkult-ezoterikus-tanító életművével arra inti olvasóit, hogy az élet örök, s mindenek mozgatórugója a szeretet, a gondolkodás. Tudományos-fantasztikus regényei, versei, esszéi, csodákról és mágiákról szóló sorozatai, reményt és optimizmust sugalló gondolatai élni és megérteni segítik a fogékony embert. Művészi szépprózája, kiérlelt mondanivalója könnyen befogadható, stílusa varázslatos, alkotásai megérintik a lelket. Önvallomása szerint nyolcéves kora óta írt, s azért élt, hogy szolgálja azt a kultúrát és szellemet, amely nélkül élni lehet, de nem érdemes. „Sohasem nyúlok elévülő témákhoz. Mindig is örök emberi értékek, hiteles, sodró erejű történések és azok rejtélyes összefüggései izgattak.” Az ezotéria nagyasszonya „a szívével gondolkodik, agyával érez” – jellemezte egyik méltatója. Sokat tapasztalt az egész századot átfogó életében. Vallotta, hogy minden helyzetből vezet egyéni vészkijárat: befelé és fölfelé mindig van út. Egy lapunknak adott interjújában így fogalmazott: „Az írásaimban minden itt marad, de én is zarándok vagyok az időben, éppúgy, mint te: örök útitárs.”