Egy úr Indiából

Amúgy a műsora nem sokban különbözik a már bejáratott, úgynevezett szembesítő show-któl. Egymással veszekedő családtagok, elhagyott gyermekek és lelépett apák, asszonyverő férfiak és megvert feleségeik, válni akarók és abba nem beletörődők – egyszóval a szokásos. Amit untig ismerünk a konkurens csatorna Mónikájának műsorából. Igaz, nem könnyű az átlagnál érdekesebb és kulturáltabb szereplőkre találni, de a nagy Joshi-imádat talán meghozza majd őket is. Mindenesetre, az ő helyében visszaszorítanám az egymásnak eső lumpenproli nőket és a meg nem értett prostituáltakat, ezek jól elvannak Mónikánál a szomszédban. Ha ezek és a hasonlók ellepik ezt a műsort is, nem érvényesül a műsorvezetői személyiség vonzereje.
Mert lássuk be, egyedül ez emeli ki a többi közül az immár kora estére előrelépett műsort. Ha részletesen elemeznénk Joshi Bharat tanácsait, mondjuk, szavait leírnánk, semmi különöset nem látnánk. Rendben van, amit mond, de nincs benne semmi eredetiség. És mégis, mert ő mondja, jó. Semmi ezoterika, de mégis egy indiai guru bölcsességének visszfénye. És mégsem idegen, mert jól tud magyarul. De azért mégis érdekes, mert kis akcentusa van, és néha elvéti a ragokat. Jó lenne, ha nem telnének meg vele a bulvárlapok, ha a sikerétől elvakulva nem hagyná el a feleségét, hogy ezzel címlapra kerüljön. Ha nem használná el a csatorna, ha nem csinálna celebet belőle, ha nem erőltetné bele a leghülyébb bulvárműsorokba. Szurkoljunk neki, mert végre van egy tévés, akit önmagáért kedvelni lehet.