Akármilyen hideg a tél, Bálint-nap táján azért már enged a szorításából. Közeleg a tavasz, amit a madarak mindenkinél jobban éreznek. Ilyentájt már szerelmes dalokat búg a vadgalamb – nem a vadgerle, ami az erdőt szereti, hanem a városokban is gyakori balkáni gerle –, és a fakopáncs is szenvedélyesebben dobol a fákon. Szatmárban meggyőződéssel állítják, Bálint napján, azaz február 14-én párt választanak a madarak. Az emberek közül is sokan megkergülnek ekkor, mindenféle szirupos ajándékokkal lepik meg választottjukat – a kereskedők legnagyobb örömére. Soha ennyi giccses bóvlit nem adnak el, mint most, hiszen mint mondják, ez a nap a szerelmesek napja. Hát vásároljatok! Valentin egyébként állítólag valóságos személy volt. Egy történet szerint keresztény hite miatt börtönbe vetették, s halálra ítélték. De még mielőtt felakasztották volna, visszaadta a börtönőr lányának a látását, majd üzenetet küldött neki: „A Te Valentinod”. A rómaiak 15-én tartották Luperkalia ünnepét. Luperkusz isten a nyájak védelmezője volt, az ünnep éjjelén a fiatal nők belerakták nevüket egy nagy korsóba, a férfiak pedig kihúztak egy-egy nevet. Az ünnepség idején párok lettek, sőt, gyakran egész évben együtt maradtak. Ezt ma próbaházasságnak nevezik. Valószínűleg Balassi Bálint is nagy élvezettel vetette volna bele magát e római ünnepségekbe, hiszen az első világirodalmi rangú magyarul verselő költőnk fölöttébb kedvelte az életet, ami mit sem ér bor meg nő nélkül. Tizenkét éve minden esztendőben február 14-én adják át a Balassi-kardot egy magyar és egy külföldi költőnek. Az elmúlt években olyan neves személyiségek kapták meg a kitüntetést, mint Nagy Gáspár vagy Csoóri Sándor.
