Unokarabló nagyszülők

A Tennessee államban élő Mark Buskin 1989 májusában hiába ment gyermekeiért az iskolába, addigra már elvitte őket valaki. A rendőrség sokáig nyomozott, a kétségbeesett szülők égen-földön kerestették a nyolcéves Christie-t és a hétéves Bobbyt. Soha nem találták meg őket. Most, húsz év után derült ki, hogy a kislányt és a kisfiút anyai nagyszüleik vitték el. Marvin Maple és felesége az otthonuktól háromezer kilométerre, Kaliforniába szökött, ott telepedtek le, és álnéven éltek a gyerekekkel. A szülőkben nem merült fel a gyanú velük szemben, de csak azért, mert akkoriban már egy ideje megszakították a kapcsolatot. A nagyszülők ugyanis korábban feljelentést tettek, hogy gyanújuk szerint a szülők bántalmazzák a gyerekeket. Ám a vizsgálat ezt nem igazolta, és a kicsiket nem vették el a szülőktől. Ekkor döntöttek a nagyszülők az emberrablás mellett.
Az elvetemült nagyszülők nem törődtek lányuk és vejük feltételezhető kétségbeesésével, csendben élték az életüket. Most is csak véletlenül lepleződött le a nagypapa. Felesége ugyanis meghalt, és egy szociális gondozó kiment a hetvenen felüli férfihoz, nincs-e valamire szüksége. A most 28 éves lány és 27 öccse már nem lakott ott, de a házban sok holmijuk maradt, ami szemet szúrt és kérdezősködni kezdett. Marvin Maple ellentmondásba keveredett, aztán megtört, és bevallott mindent. Ma sem érzi tettének súlyát, pedig a börtönből már soha nem fog kijönni. A két fiatalnak pedig most újra meg kell ismerkednie szüleivel. A családot pszichológus segíti.