Családi kör
Ablakot nyitott a víz alatti világra
Ha kibújnak a lyukból
Az ürge valamikor az egyik legközönségesebb állatkája volt Európának, mára azonban a legtöbb országban teljesen eltűnt. Sajnos hazánkban is drasztikusan csökkent a számuk, de nem mindenütt. Szabolcsban is van egy hely, ahol szinte egymást érik. A harangodi ürgék életét figyeli és fotózza majd’ egy évtizede Kardos Áron.
Kép: Az ürgék a rövid füvű legelőn két lábra állnak és így szemlélik a távolt
A Nagykálló melletti Harangod tipikus nyírségi táj. Alacsony, de annál meredekebb homokdombok, melyeket nem is olyan régen még gondosan művelt szőlőtőkék, meggyesek, almások borítottak, de aztán ötven-hatvan éve egyre többen hagytak fel a tömérdek kézimunkával járó kertészkedéssel. A dombok egy részét pedig elfoglalta az akác. De nem minden dombbal, lapállyal bírt ám meg az erdő. Sok helyen a rövidre növő füvek nem hagyták magukat. S ma sem hagyják – az ürgék legnagyobb örömére. Mert ők pont ezeket a rövid füvű legelőket kedvelik, ahonnan két lábra állva messzire ellátnak.
Nagyon kevés az ilyen hely már az országban, Szabolcsban is meg lehet számolni egy kezünkön őket. Harangod közéjük tartozik. De Harangod nem csak az ürgéiről neves. Évtizedek óta híres nemzetközi tánc- meg népzenei tábor működik itt, nyaranta alig talál parkolót a gépkocsival érkező vendég.
Ilyenkor, májusban azonban még gyér a forgalom, de nem is baj, legalább nyugodtan nézelődhet az ember. S mit lát meg legelőször? Egy táblát, ami arra figyelmeztet, hogy március 1. és november 1. között tilos a területen a kutyasétáltatás. Az ürgék védelmében persze. Nem is látni ott ilyenkor kutyát, de embert se nagyon. Csak egy kisebb csapat iskolásgyermek futkározik a dombok között, s köszönnek nagyokat kísérőmnek, Kardos Áron kémia-testnevelés szakos nevelőnek, aki délutánonként kosárlabdára tanítja őket.
Most azonban nem az iskola meg a kosárlabda a főszereplő, hanem az ürgekolónia, amit majd’ egy évtizede figyel Kardos Áron. S nemcsak figyeli, hanem fényképezi is őket. Márciustól szeptemberig szinte mindennap, amíg csak mozgás van a réten.
Van olyan nap, hogy tíz-tizenkét órán át várja a kedvező pillanatokat. Van, amikor pár perc, s máris előbukkan a téma, de vannak időszakok, amikor hosszú ideig bizalmatlanok a kis állatok. Fárasztó művelet, pláne, mikor hason fekve kell lesni őket. Mert bizony vannak helyzetek, mikor hason fekve lehet a legjobb pillanatokat ellesni. Amikor eszik a kicsi, amikor verekednek a nagylegények, amikor összevesznek az ennivalón, amikor kíváncsian szemlélnek egy virágszirmot, vagy egyszerűen csak vidáman futkároznak, viháncolnak…
Ez is érdekelhet
Most még csak a szezon elején vagyunk, de azért már most is érdemes kilátogatni Harangodra. A tapasztaltabb megfigyelők dióbelet, napraforgót, mandulaszemeket is visznek magukkal, s a magokat óvatosan az ürgelyukak szájához teszik. Hamarosan meg fog jelenni egy aprócska orr, majd két nagy szem, aztán már kint is van az ürge, s minden félelem nélkül jóízűen falatozni kezdi a finomságokat. S van olyan állat is, amelyik egészen közel merészkedik, akár az ember nyakába is felmászik, hogy aztán az első gyanús mozdulatra megint a lyukba rohanjon.
Akinek van türelme s tehetsége, szenzációs pillanatokat örökíthet meg a kamerájával. Kardos Áron rendelkezik hál’ istennek mindkettővel. E tündéri kis állatok mindennapjait bemutató fotói lenyűgözték a látogatókat a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban megnyílt kiállításán.
VESZÉLYBEN Nappali rágcsáló lévén táplálékai közt szerepelnek a virágok, növényi magvak, levelek, esetenként madártojások és rovarok. Vízkészletét harmatból, zöld növényi anyagból, illetve az üregében lecsapódó vízből nyeri. Számottevő készletet nem halmoz fel. A faj olyan jelentős ragadozómadarak táplálékállata, mint a kerecsensólyom és a parlagi sas. Emellett pedig a molnárgörénynek is gyakori prédaállata. Nyugat-Európából szinte teljesen hiányzik. A XX. század közepén még mezőgazdasági kártevőnek számító ürge drasztikus létszámcsökkenése elsősorban a mezőgazdaság átalakulása során bekövetkezett élőhelyvesztés következménye. Korábban összefüggő élőhelyei a legelők és kaszálók átalakulása, feldarabolódása, a legeltetés felhagyása, az útépítések, a szélsőséges időjárás miatt erősen mozaikossá váltak. Mindennek következtében az elszigetelt állományok rendkívül sebezhetők. Európában mindenütt, így hazánkban is fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 ezer forint. |
