Szarka szállt a kertbe

Éles kopogás hallatszik a háztetőn, mintha csata zajlana a cserepeken és az ereszcsatornában. Károgás, szárnycsapások, majd csend. Pár éve még meglepődtem a szokatlan, kellemetlen hajnali zajokon, de manapság már csak legyintek: „veszekednek a szarkák”. Nyáron, míg a ház apró népe alszik, szokás szerint a teraszra vonulok a laptopommal. Már épp elmerülnék az írnivalóban, amikor megérkezik a szokásos vendég. Előbb csak a tetőről kukucskálva kíváncsiskodik, majd a korlátról figyel. Játékosan, szemtelenül, de óvatosan. Illendőképpen köszöntöm: „megint jöttél?” 

Gyakran betérnek hozzánk a szarkák és jelenlétüket nem lehet nem észrevenni. Már csak a harsány viselkedésük miatt sem: múltkor épp egy galambbal veszekedtek a szőlőtőkék között. Nem szívleltem a patáliát és hamar elhessegettem őket. Többnyire azonban nincs velük baj. Múltkor a hinta gerendájáról lesett be egyikük a ház ablakán, másik a fűben sétált, s leggyakrabban az eperfa lombjában mocorognak. Fekete-fehér tollazatuk, jellegzetes ék alakú szárnyuk, tekintélyes faroktoll­hosszuk pompás külsőt kölcsönöz nekik. 

Számos babona kötődik hozzájuk. Skandináv legenda szerint ők voltak az egyetlen állatok, akik nem sírtak Krisztus halálakor. Ezért bajjóslónak tartják. Kínában viszont a boldogság madarai, akik az örömöt, az egységet szimbolizálják. A néphiedelem szerint az sem mindegy, hányan látogatnak el hozzánk. Egy a magányt és a végzetet jelenti, kettő a boldogságot, szerelmet, három az újjászületést, hét rejtélyre vagy tisztázandó helyzetre utal. Az ésszerű magyarázat szerint azért térnek be a kertünkbe, mert olyan bokor vagy fa található ott, amelyen szívesen időznek. 

A közhiedelemmel ellentétben nem lopkod, károkozása nem jelentős, ámbár a magok, rovarok mellett a tojásokat is megeszi. Egyébként pedig rendkívül intelligens állat. Képes eszközöket használni, utánozni az emberi hangokat, felismeri magát a tükörben, emlékezik, közösségi életet él, sőt, meggyászolja elhunyt társát. 

– Igaz? – emelem rá tekintetem visszaigazolásra várva. Válaszul egyelőre még csak tovaröppen – talán ennyire szoros barátságot még nem ápolunk – morfondírozok. De annyira jóba vagyunk, hogy tudom, holnap reggel is csatlakozik majd a reggeli rituálémhoz a teraszon.