Megasztár a skót parasztlány

Szürkülő haja esetlen loknikba csavarva, kövérkés alakján valami rémséges kötött ruha, nyakán műanyag gyöngyök, tokás, csúnyuska arcán itt-ott pörsenés, ajka felett bajuszka, szemöldöke szedetlenül burjánzik – megjelenése viccnek tűnt a legnagyobb brit tehetségkutató versenyen.

A közönség felélénkülve várja, hogy végre egy jót röhögjön, hiszen minden ilyen verseny legüdítőbb pillanatai, amikor az önjelölt bolondok állnak ki. A szakmai zsűri fegyelmezettebb annál, hogy nyíltan vigyorogjon, de arcukra van írva: na, megint egy őrült. S aztán az öregedő, csúnyuska nő kinyitja a száját, és valami hihetetlen hang jön ki a torkából. Bársonyos, gazdag, telt, csodálatos mezzoszopránja felszárnyal és betölti a termet: „Álmodtam egy álmot”... A nézőtéren egy pisszenés sincs. Egy emberként éli át a katarzist fiatal és idős néző a csarnokban és a tévéképernyők előtt, nyegle és cinikus zsüritag, laza fiú a tévéstábból, megfásult szerkesztő és nagyképű stylist, és mindenki, aki abban a pillanatban hallja Susan Boyle-t. Aztán egyemberként ugrik talpra a közönség és percekig zúg a vastaps, ami egyúttal bocsánatkérés is.

Még több forduló van hátra a brit Megasztár évadjából, de nem kétséges, hogy a 47 éves, munkanélküli skót parasztlány nyeri. Ő maga hangsúlyozza „lányságát”, azt, hogy még életében nem volt férfival, s most azt reméli, talán a szerelmet is meghozza a siker. S még ez is megeshet. Hiszen a világ zabálja Susant. A húsvéti debütálása óta ötmillióan töltötték le a felvételt. Naponta szerepel tévéműsorokban, lemezajánlatokkal bombázzák, sztárok imádják. Nagyon boldog, bár nem teljesen érti, mi ez a forgószél.  Mert az,  ami elkapta, sőt cunami és tornádó. Jaj, csak le ne ejtse...