Nem Kolumbusz fedezte fel Amerikát?

Egyre nyilvánvalóbb a legújabb genetikai vizsgálatokból, hogy a növények és az állatok sok olyan titkot őriznek, amelyek az emberiség múltjával kapcsolatosak. És noha nem könnyű a régi leletekből ősi DNS-hez jutni, mégis egyre több tudós kutatja a régvolt állatok és növények örökítő anyagát, például az emberi történelem pontosítása érdekében.

Így tett Lisa Matisoo-Smith is, aki a chilei csirkecsontok vizsgálatával jutott a meglepő következtetésre. Azokból az ásatásokból ugyanis, amelyet egy chilei város mellett végeztek, nemcsak az évszázadokkal ezelőtt élt bennszülöttek maradványai kerültek napvilágra, hanem baromficsontok is. Ezeket radiokarbonos vizsgálatnak alávetve a kutatónő megállapította, hogy az 1310 és 1420 közötti időszakból származnak, azaz a spanyolok előtti időkből.

Hogyan kerültek ide? Úgy, hogy a polinéz felfedezők magukkal hozták őket. Ami már csak azért sem lehetetlen, mert kiváló hajósok hírében álltak, és bizony hogy legyőzhették a Húsvét-szigetek és Dél-Amerika partjai közötti távolságot is! Miként azt a híres norvég tudós, Thor Heyerdahl bebizonyította, amikor 1947-ben tutajjal Peruból Polinéziába hajózott. A chilei csirkecsont maradványok DNS-vizsgálata során kiderült, hogy ezekben olyan génmutációk vannak, amelyek a polinéz szigetek mai baromfiállományában is kimutathatók, viszont az európaiak által behurcolt baromfiváltozatok örökítő anyagából teljesen hiányoznak.

Ez a tudományos megállapítás akár fölül is írhatja Amerika fölfedezésének eddigi dátumát. Ezen túlmenően a polinéz hatásra más bizonyítékok is utalnak, mint például a chilei Mapuche indiánok és a polinézek nyelvének hasonlósága.