Riasztó számok ételről, italról

„Nagy és élénk kukacok mozognak a borsó- és babszemekben. A fákon rohad a gyümölcs, a tőkéről a szőlő, véget nem érőek a tavaszi fagyok és nyáron folyton esik” – így szólt egy jelentés 1692-ben, Franciaországban. A XVII. századnak volt két olyan éve, amikor az éhezés és a járványok együttesen annyi áldozatot követeltek, mint majd az első világháború francia veszteségei négy év alatt: 2,8 millió ember halt meg. Az egyfolytában tartó esőzést hirtelen trópusi kánikula követte. A sík vidékeket, kutakat belvizek szennyezték. Az elpusztult termés okozta éhínség mellett fellobbant a középkor egyik rettegett betegsége, a tűzpestis.
Egyetlen népbe sincs úgy, már-már genetikailag kódolva az éhínség emléke, mint az írekbe. A nagy éhezés kollektív emlékeivel lépten-nyomon szembesülünk a smaragdszigeten. Az 1840-es évek közepén egy kártékony gombafajta ütötte fel a fejét Írországban, amely gyakorlatilag heteken belül elpusztította fő eledelük, a burgonyatermés nyolcvan százalékát. Az angolok kegyetlensége és a tömeges kilakoltatások miatt férfiak, nők és gyermekek ezrei haltak éhen a nyílt mezőn, miközben nap nap után élő állatot és gabonát hajóztak be Írországban, hogy Angliában eladják. Az éhínség áldozatainak száma elérte az egymilliót, miközben újabb másfél millió ember kényszerült kivándorlásra. A századfordulóra Írország lakossága nyolcmillióról a felére, négymillióra apadt.
A szegénység az erőszak legrosszabb formája – mondta egykor Gandhi. Az erőszakot, ugyebár, nem tűrjük. A szegénység és az éhezés viszont bolygónk összlakosságához viszonyítva nagyobb mértékű, mint valaha. Tizennyolcezer gyermekáldozata van az éhezésnek – naponta. Ezt tűrjük?
A világon egymilliárdan élnek városszéli nyomortelepeken. Kilencven százalékuk a fejlődő országokban.
Egymilliárdan nem jutnak tiszta ivóvízhez. Minden ötödik ember analfabéta.
Egymilliárdan napi egy dollárnál (180 forintnál) kisebb összegből vegetálnak. Egyharmaduk indiai. A délkelet-ázsiai országok és Kína figyelemre méltó gazdasági fejlődést produkáltak az utóbbi évtizedekben – enélkül a globális szegénységi mutatók még riasztóbbak lennének.
Ahogy mélyül a szegénység, úgy lesznek egyre nagyobbak a jövedelmi egyenlőtlenségek. Ma a Föld lakosságának leggazdagabb öt százaléka rendelkezik a jövedelmek egyharmadával – ugyanannyival, mint az „alsó” nyolcvan százalék.
Európában mintegy 23 millióan alultápláltak. Miközben a felnőttek 30-80 százaléka túlsúlyos.
Hat és fél milliárdan élünk a Földön. Közülünk minden nyolcadik  éhezik ma is még.
És eközben minden negyedik embernek van már mobiltelefonja.